Ha most is megbukok, a szüleim kifognak tenni otthonról. Hova menjek vagy hogyan hathatnék rájuk?

Nekem 2 diszkalkuliás ismerősöm is van, egyik sem érettségizett matekból, viszont mindkettő humán szakra ment tovább, már mindkettő többdiplomás.

Szerintem első körben keresd fel a háziorvost, aki tájèkoztat, hogy megy ez.

Második körben egy pszichológust, aki ad szorongásoldót, hogy úgy is kipróbálhasd, hogy megy.

Vagy diszes vagy, vagy olyan teher van rajtad, ami miatt nem tudsz koncentrálni stresszhelyzetben.

Az első senki, a második a szüleid hibája.

Jó lenne kideríteni, mi az oka.

Egyetemre egy rakás pluszpontot kapnál, ha diszkalkulias lennél.

Szia!

Nagyon szorgalmas gyakorlással sajnos egy diszkalkuliás is át tudja verekedni magát a matekórákon, anélkül, hogy kiderülne, nagy baj van. 18 évesen - ha semmi ezzel kapcsolatos előzményed nincs - nagyon nehéz lesz egy diszkalkulia-diagnózist szerezned, de nem teljesen lehetetlen (nem tudom, most mi a szabály, de régebben kb. 12 éves kor fölött nem adhattak ki ilyet előzmény nélkül, mondván, hogy addigra biztosan kiderül ez minden esetben - hát nem).

Az írásodból úgy látom, hogy talpraesett vagy, és képes leszel minden követ megmozgatni, hogy valahogy megoldd ezt a szituációt. Mindenképpen jó lenne, ha szakember (gyógypedagógus vagy fejlesztő pedagógus) megnézne, hogy kiderüljön, a diszkalkulia-e a gond, vagy valami más. Aztán kérdezősködj minél több helyen, valakinek csak sikerül majd átcsúsztatni az ügyed a szabályokon.

Végszükség esetén egy megértő és az idióta szabályokat ismerő matektanár talán meg tudja oldani, hogy átjuss valahogy az akadályokon a típuspéldák meg a számológép használatának begyakorlásával. A mi osztályunkban is "okosan" csinálták az érettségi-beosztást, nem véletlen volt az, hogy melyik osztálytársam érettségizett, mikor a bizottság éppen ebédelni volt. Az is segíthet, ha a szüleiddel sikerül megértetni, hogy nem a te erőfeszítéseiddel van a baj.

Ha pedig mégsem lesz érettségid, akkor se vagy teljesen elveszve. Elég okos vagy hozzá, hogy jó szakmát találj magadnak így is.

"megpróbálhatod meggyőzni őket, h csináltassatok diszkalkulia vizsgálatot, de kétlem, h felfognák"

Nem kell, hogy felfogják. Felnőtt nő, nem kellenek a szülei ahhoz, hogy elmenjen a vizsgálatra.

Én is rossz voltam matekból, de azért azt a kettest összebírtam hozni, az érettségim meg erős hármas lett. Neked szerintem az a bajod hogy az alapvető dolgok nem mennek a mateknál, és nagyon sok minden arra épül. Meg a másik problémád az hogy nem vagy tisztában egyes műveletek megoldási elvével, nehezen fogod fel olyan emberre van szükséged aki ezt jól elfogja tudni magyarázni.

Szüleid meg csak fenyegetnek, kirakni úgy sem fognak csak próbálnak hatni valamivel hogy kapd össze magad, mert ők sem értik meg hogy neked ennyire nehezen megy.

"A szakértői vizsgálatot kezdeményezheti a pedagógus, a szülő nagykorúság esetén az érintett személy. A vizsgálat igényléséhez a dokumentum letölthető a szakértői bizottságok oldalán, illetve a www.dyscalculiaport.hu/ diagnosztika menüjében. A szakértői vélemény alapján az intézmény igazgatója rendelkezik a felmentésről és egyéb támogatási formákról (pl. hosszabb vizsga idő, vizsga során segédeszköz használata, felmentés vizsga alól)."

Tehát: ha nagykorú vagy, te is kezdeményezheted a vizsgálatot! Ha kezedben a papír, keresd meg az esti iskola igazgatóját!

Átérzem a helyzetedet, ami a matekot illeti. Mindig is rosszul ment. Már ötödikben egyes dogákat írtam, de hármas valahogy megvoltam. Hetedik után már viszont csak kettes. Nem voltam rossz tanuló, emelt angolt tanultam általános elejétől, az átlagom 4,2 körül mozgott legtöbbször. Na de az a fránya matek... Gimiben volt balszerencsém olyan tanárt kapni, akinek furcsa fétise volt a rossz matekosok kínzása. Pl az egyik dökös is rossz matekos volt és egyszer egy dökös cuccal kapcsolatban nem voltak suliban, a tanár meg másnap feleltette, mert biztos csak az órát akarta ellógni - természetesen addig nyaggat, ameddig az idegességtől el nem rontasz valamit, ami miatt ő az egész feleletre egyest tud adni, ami nagyjából leírja az összes felelés menetét. Kilencedik és tizenegyedik év végén buktam, de a pótvizsgákon sikerült átmennem, még ha gyenge kettessel is. A tizenegyedikes vizsgán szóbeliznem is kellett, biztosra vettem, hogy eléri, hogy megbuktathasson. Megpróbálta (egy félig rosszul elmondott fogalom miatt le vont három pontot úgy, hogy nem adott pontot a fogalomra persze, de utána a feladatoknál visszatért a fogalomra, hogy "nem mondtam elég bátran", "nem volt pontos a válasz"), biztosra veszem, hogy számolta fejben, hogy hány pontot ne adjon meg, hogy megbuktathasson, viszont sikerült megcsinálni a feladatokat, így átmentem. Az utolsó évem pokol volt emiatt a nő miatt. Ha nem volt füzetem, akkor szaktanárit kaptam és panaszkodott az osztályfőnökömnek, hogy szemtelen és visszabeszélő vagyok (érdekes, csak a matek tanár vélekedett így rólam az évek során). Amikor eleve látszott rajta, hogy morcos, akkor azzal kezdődött az óra, hogy kihívott a táblához. Egy idő után már szívesen mondtam volna, hogy inkább írja be az egyest és ne pazaroljuk erre az időt. Voltak magántanáraim, de én azt tapasztaltam, hogy egy matektanár sem magyaráz érthetően - persze senkit nem akarok megbántani, biztos nem igaz mindenkire, de azokra igen, akikkel én tanultam. Úgy vettem észre, hogy aki jó matekos, az általában nem tudja jól megfogalmazni, hogy mi miért van. A tanáraim olyanok voltak, hogy elmondták egyszer és csá, biztos megértettem. Nem egynek elmondtam én is és a szüleim is, hogy ha egy elmagyarázás elég lenne, akkor nem az lenne, hogy különtanárra van szükségem. Az érettségim 28% lett, aminek jobban örültem, mint a 94%-os emeltemnek :'D A vicc az, hogy soha senki nem gondolt arra, hogy ha már általánosban vacak dogáim voltak és gimiben sem voltam másból rossz tanuló, akkor nem csak azért bukok mert yolo és jól néz ki hogy a nyaram végén még egy pótvizsgára is be kell ülnöm, hanem mert egyszerűen nincs eszem hozzá, akár szégyen, akár nem. Mindig csak azt hallgattam, hogy üljek le és seggeljem be. Hát bakker, nem vált be. A matek felmentés nem volt opció, mert a szüleim szerint "ez nem így megy".

Pont emiatt a sztori miatt dühít fel, amikor ilyet hallok, mint amit te is leírtál. A szüleid elég rosszul kezelik a helyzetet. Az én anyám azzal kezdte anno, hogy "pedig én nem buktam meg soha", ami persze neki jó, de nekem ez nem segítség. Mellékesen megemlítem, hogy a két pótvizsgámmal és a 28%-os matekommal is bekerültem államira, ahol senkit nem érdekel a matek eredményem, mert nem olyan szakot tanulok, ahol fontos lenne (így persze a pontjaimba sem számított bele).

20/L

Szerintem is kapnàl felmentést. Vagy nagyon rá stresszelsz és nem a legjobb magàntanàrod van, vagy lehet dikszlexiàs vagy (azt hiszem ez az akiknek nagy nehézségei es problémái vannak a matekkal) ezzel nincs semmi baj, erről nem tehet senki. De ezzel kaphatsz felmentést.

Fel a fejjel ~