Nem engedne továbbtanulni. Hogyan hathatnék rá?
11.-es vagyok, a jövő tanévben fogok érettségizni. Utána pedig Ausztriába, azon belül is Bécsbe szeretnék egyetemre menni... Ami tőlünk kicsivel több, mint 400 km-re van. Nemrég elmondtam itthon, hogy a fő cél mi is lenne, anya pedig közölte, hogy csak úgy, ha ő is velem költözik. Ezen én is, és apa is nagyot néztünk eléggé... Mert hogy ő belebetegszik, ha én ilyen messze leszek tőle, azt hitte, itt maradok a városon belül és ő már abba sem mert belegondolni, hogy mi lesz, ha 10-20 percre leszek tőle, nemhogy több száz km-re. Meg hogy hallani sem akar Bécsről, vagy az ottani egyetemről és ha nem találok ki mást, akkor majd itthon maradok vele.
Tény és való, hogy anyukám nem olyan, mint én. Én szeretek menni, ismerkedni, felfedezni, tanulni. Ő nem ilyen. Nem fejezte be az egyetemet, inkább férjhez ment és megszült engem. Sehová nem szeret menni, egy 10 napos nyaraláson már a 2.-3. naptól mondogatja, hogy menjünk már haza. Pl. én most nyáron voltam kint nyelvtanulás miatt külföldön pár hetet, és nagyon élveztem, visszamennék bármikor. De anya folyamatosan sírt, ha beszéltünk, és így én sem voltam néha felhőtlenül boldog...
Szerintetek hogy oldjam meg sértődés, veszekedés nélkül?
(17 éves vagyok)
Mondd meg neki, hogy szokjon le az aggódásról, neki lesz könnyebb.
Így is, úgy is élni fogod a saját életedet, és senkinek sem jó, ha anyuka ennyire "ragad".
Ha nagykorú leszel, oda költözöl, ahová akarod (és el tudod tartani magad)
Viszont a családi béke érdekében jó lenne ezt megbeszélni anyukáddal (és apukáddal is) hogy szeretnél teret magadnak, és nem tervezed, hogy felnőtt korodban majd egycsomóban akarsz velük lakni. Vannak terveid, és ha nem is támogat, legalább fogadja el, és ne akadályozzon.
Ő más, mint te, nehezen fogja megérteni, de akkor is el kell fogadnia. Ahogy te is elfogadod, hogy ő ilyen, ezért majd sűrűn jelentkezel, hogy megnyugodjon, jól vagy, de akkor se korlátozzon.
És miből akarsz élni ott kinn? Amúgy én is félteném a gyerekem. Én sem szívesen laknék ott, ahol nem ismerem a kutyát sem.
Kérdezd meg tőle, mitől félt téged, és beszéljétek meg.
1. lehetőség: van még pár éved hatni rá. Győzd meg, hogy Ausztria egy fejlett, lehetőségekkel teli ország, vonattal csak 2 óra, tehát olyan kb mintha vidéken lennél, igérd meg, hogy nem fogod őt elfelejteni stb.
2. lehetőség: itthon folytatod a tanulmányaidat, addig lesz lehetőséged akár nyelvet is tanulni és ha már elég önálló leszel, akkor elköltözhetsz ahova akarsz.
Nyers leszek.
Ez nem normális, és ha nem kezelik az ilyen lelki problémákat, akkor annak a bolondok háza lehet a vége. Nem hiszem, hogy erről csak úgy le lehetne szokni, él a saját világában, ahol minden happy, ami nem jó. Ellent nem érdemes mondani neki, ha ennyire megszállott, mert annak se lehet jó vége.
Ti ketten, te és az apád nem fogjátok tudni megoldani, mert ismer titeket, nem zökkentené ki őt.
Szakember kell ide, ahogy felettem is írták.
El kellesz engednie így vagy úgy... Mindezek ellenére lehet, hogy 1 év múlva már más terved lesz, de a probléma megoldása a lényeg, mert ez később is gondot jelenthet.
DE én csak egy válaszoló vagyok, nem pszichológus, ez csak vélemény.
Anyádnak szakember kell, mert nem normális.
Te meg ne hagyd magad megvezetni, és hogy kihasson rád, mint a nyári táborod kapcsán, hogy nem érezted jól magad, mert bömbölt a telefonba, hogy hiányzol neki.
Mi lesz veled 30 évesen? Férjhez mész és lesz egy szoba anyádnak pluszban, mert odaköltözik hozzátok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!