Unokamániás szülővel mit lehet kezdeni? (Mármint azzal a típussal, aki folyton nyaggat, hogy unokát szeretne. )

Értem én, hogy az alapból jó kapcsolatot meg akarjátok tartani a szüleiddel, de mégis valami drasztikusabb kellene, ha nem akarjátok még ezt hallgatni 15 évig. Lehet, hogy először megsértődnek, összevesztek, de ha tényleg jó alapból a kapcsolatotok és értelmes emberek, akkor előbb-utóbb rá fognak jönni, hogy a nyaggatással csak elűznek titeket.

Amit én javaslok: közeledik a karácsony, biztos találkoznátok alapból. Én jóval előtte (már mostanában) leülnék velük még egyszer beszélni, higgadtan. Hozzátenném, hogy ha nem hagyják abba, akkor egy darabig nem låtogatjátok őket, mert elegetek van már abból, hogy minden találkozáskor előjön a téma, hogy nem tartják tiszteletben a döntéseteket, ez rosszul esik nektek, és már nem is szívesen mentek hozzájuk, mert tudjátok, hogy fel fog jönni ez a téma.

Meglátod, hogy reagálnak. Aztán a legközelebbi találkozáskor amint szóbakerül a téma, felálltok és eljöttök, akár a vasárnapi ebéd közepén is. És egy darabig nem látogatjátok őketm. Karácsonykor sem. Ha karácsonykor hozzák fel a témát, akkor is felálltok és eljöttök. Kicsit kegyetlennek hangzik, de szerintem nem az, mert ezerszer megkértétek őket valamire, amit ők nem vesznek figyelembe. Itt ők azok, akik bántóan, tiszteletlenül, sértően viselkednek.

Ha karácsonykor nem találkoznánk, bedobnék egy levelet a postaládájukba. Nem haragosat, egy szépen, higgadtan megfogalmazottat. Leírnám benne, hogy nekem is fáj, hogy nem lehetünk együtt, de az még jobban fáj, hogy ennyire nem tisztelnek minket, hogy nem kezelnek minket felnőttként, hogy folytom magyarázkodnom kell egy döntés miatt, amit a saját életemmel kapcsolatban, felnőtt fejjel hoztam. Leírnám, hogy az emberek különböznek, nem mindenki szeretne gyereket, és hogy sokan csak szülői, társadalmi nyomásra vállalnak gyereket, de vajon jó ez annak a gyereknek? Ők, a nagyszülők elégedettek lennének, ha kényszerből vállalnátok gyerekeket, akikkel aztán nem foglalkoztok szívesen? Ezzel a gyereknek is lelki sebeket okoznátok, ami az egész életére kihathat.

Azért jó szerintem, ha ezt írásban, levélben megkapják, mert ha szóban elmondod, elengedi a füle mellett, talán nem is figyel igazán, mert közben csak arra gondol, hogy nem gondolod komolyan és majd úgyis meggondoljátok magatokat. Ha viszont ott egy papír, amihez visszanyúlhat, újra és újra elolvashatja (akkor is, amikor már egy ideje nem találkoztatok és talán elkezd bűntudatot érezni), akkor talán jobban megérti, felfogja, rájön, hogy komolyan gondoljátok.

Sok sikert!

Azt lehet kezdeni vele, hogy amikor elkezdi erőltetni a témát, szépen elköszöntök tőle és otthagyjátok. Szép szóval úgysem fogod meggyőzni.

Egyébként becsüld meg a barátnődet, mert angyali türelme van, hogy elviseli a hülye, erőszakos anyósjelöltjét. Más lány valószínűleg már nem tolerálná, hogy egy idegen folyton a méhében turkál.

jajj miért foglalkozol vele? Én anyám is ugyanilyen.

3 felnőtt gyereke van, és nincs unokája.

2 tesóm végigszenvedte ugyanezt, amit leírtál, de idővel beletörődött.

Most én lennék a soros, én vagyok a legfiatalabb (26) de ráb..ott, mert nekem kapcsolatom sincs. :D

Most már csak így beszólogat, hogy jaaaj, én unoka nélkül fogok meghalnii.

Szegény már rendes kampányt szokott indítani a gyerekvállalás mellett, ilyetől elkezdve, mint az "élet csodája, ha én is ilyen lettem volna ti nem élnétek, CSOK az 10000ft, a zsuzsikának is van már, stb.

Én csak röhögök, nővérem fölszokta húzni magát, de ő is csak elengedi a füle mellett. Tegyétek ezt ti is :)

Amíg volt párkapcsolatom, addig visszakéárdeztem:

"Szerinted a megfelelés és a mások kedvébe járás miatt kellene meghozni egy ilyen, életre szóló és több embert is érintő döntést?"

Amióta nincs párkapcsolatom és megkérdezik, hogy "nem lenne kedved megnősülni?" "vagy hogy miért nincs gyereked?" erre pedig ez a válasz:

"Ehhez én egyedül kevés vagyok"

:D

Nem kell akkora feneket keriteni neki , föleg ha teged nem erdekel a gyerek dolog . Ezek szerint csak piszkál a mi lenne ha érzés , ha zokon veszed

Anyukad lehet siman csak KIVÁNCSI es meg akarja tudni , hogy mit terveztek , jópofát vágva, h merjétek beavatni a tervekbe

Lehet siman , hogy nem is akarja mert mar van két unokaja , az böven sok , de tudni akarja mi jar a fejetekbe

Ha jol ertem a leirasod, akkor nem az a gondja es azert nyaggat, hogy unokat szeretne minel hamarabb, hanem mert azt kommunikaltad egyaltalan soha nem akartok gyereket.

Emiatt jogosan probalkozik anyad, mert biologiailag valoban nem ez az elet rendje es oszerinte se. DE az1-es valaszolot ismetelve reszben.

Legjobb megoldas, kis jobb a bekesseggel felutessel, ha azt mondod anya nagyon komolyan beszelni szeretnek veled, mikor ersz ra? (A lenyeg, hohy keerits neki oriasi feneket) aztan ulj le vele es meseld el ugy, mintha anya nagyon megertelek, igazad van az unokakerdessel, gyerekvallalassal kapcsolatban, ez az elet rendje, rengeteget beszelgettunk egy idoben ezzel julcsikaval is es tudod mi ugy gondoljuk szamunkra ez most nem aktualis, 35-40 ev kozott sokan vallalnak meg gyereket, mi is ebben allapodtunk meg, hogy ekorul ujra atgondoljuk. Tudom elkeserito, hohy adig meg sok ido van hatra, de annyi minden tortenhet meg. Kerlek fogadd el, hogy mi fiatal szulok nem akarunk lenni es nem is leszunk, viszont az reszunkrol se teljesen kizart, hogy 40 korul megis bevallalunk majd egy gyereket. Viszont addig ezt ne hzd tobbet szoba, kulonben mindig azt fogom mondani soha nem is akarunk gyereket. Vagy hasonlo.

Ez sem teljesen hazugsagmentes, de nincs is benne olyan, hogy akkor biztos akartok. Meddőseggel (PCO, lassu sperma..) ne kamuzzatok, mert csunyan visszauthet es ha netan 40 korul vagy azon tul sorban alltok egy lombikprogramban vagy mar az otodiknek futtok neki (esetleg uj parral vagy csak hirtelen meggondolva magatok az utolso pillanatban), akkor azert az nagy pofara eses lenne. Ilyenekkel nem erdemes felrevezetni senkit.