Anyukám öngyilkos akar lenni. Mit tegyek?
A helyzet az h a szüleim elváltak már régen tehát anyukámmal élek (rá is számíthatok). Depressziós lett mert nemrég véget ért a kapcsolata. Nem is a szakítás viselte meg hanem ahogy az az ember viselkedett vele. Próbálom egy kicsit elterelni a figyelmét, de csak néha sikerül. Tudom h nehéz neki, de úgy érzem h már nem tudom kezelni a helyzetet. Jelenleg csak én vagyok neki a rokonaink az ország másik végében vannak ők nem tudnak erről. Ma azt mondta h meg akarja ölni magát. Már régóta félek h megteszi. Rettegek nem tudok aludni mert aggódom miatta. Tegnap beszéltünk arról h elmegy pszichológushoz meg hogy eljár majd edzeni h levezesse a feszültségét. De ma mégis mondta h öngyilkos akar lenni. Nem tudok segítséget kérni senkitől és már nem tudom h mit csináljak, mit mondjak neki.
16/L
Kicsit off, de ha a "kivétel erősíti a szabályt" közmondással találkozom, mindig meg kell jegyeznem, hogy ez így helytelen és értelmezhetetlen közmondás. Csupán rossz fordításában terjedt el nálunk ez a közmondás.
Valójában úgy hangzik, hogy "a kivétel próbára teszi a szabályt".
A 18-as szerintem is elég jól megfogalmazta.
Én még egy dolgot javaslok. Lehet, hogy neked is szükséged lenne pszichológusra, rendszeres lelki tanácsadóra. A fent említett telefonos lelkisegélyszolgálat szerintem nagyon nem jól működik. (Ha jól tudom, meghatározott időnél automatikus vonalbontás van, és mindig kapcsol, így nem ismerik a problémát, csak passzívan meghallgatnak. Szóval pszichológus.
A munkahelyén talán jobb, ha nem viszed a problémát, legalábbis az esetek 95%-ában. Szinte családi környezetnek kell lennie ahhoz a munkahelynek, hogy ezt elfogadják, és segíteni tudjanak. Sok helyen szerintem inkább rosszul kezelnék.
Azért azt ne felejtsük el, hogy a Kérdező egyelőre függő helyzetben van az édesanyjától és hogy egészen biztos nincs annyi élettapasztalata, mint egy 30 éves személynek. Ne is várjuk Tőle ezt, mert azt jelentené, hogy nem volt lehetősége végighaladni azon az úton, ami kiegyensúlyozott felnőtt létéhez szükséges lenne, "idő előtt" lett felnőtt, túl korán érte valamilyen tragikus tapasztalat, aminek kezelésére még nem volt meg az eszköze.
Ahhoz, hogy valaki segítőként léphessen fel, kell egyfajta "távolság" a segítettől, ami nem természetes, ha már 16-18 éves korban megvan, különösen a legfontosabb családtagok - a szülők - irányában. Ilyenkor a természetes állapot még a szülőtől való érzelmi és egzisztenciális függés. Komoly ára lehet, ha a Kérdező "megmentőként" vonódik be ebbe a helyzetbe, vigyázzunk rá szerintem.
Azzal egyetértek, hogy Őt is segítené egy pszichoterapeuta, nem csak az édesanyját. Ezért is hangsúlyoztam azt, hogy Ő is ugyanolyan fontos szereplő ebben, ne hanyagolja el a saját oldalát, különben komolyan sérülhet ilyen teher alatt. Kérjen nyugodtan segítséget Ő is, a pszichoterápia nem csak krízisben, hanem bárkin segít, nagyon jól működik jól működő életvezetési stratégiák megtalálásában, problémakezelés terén is.
Akár motiváló is lehet édesanyád számára, ha Te is jársz vagy csak a gondolata segít felnyitni a szemét, hogy milyen fájdalmas Neked az ő fájdalma.
Az egyik legkártékonyabb közhely, hogy aki mondogatja, nem teszi meg.
Nagyobb eséllyel lesz öngyilkos, aki mondogatja.
- egy pszichológus
a fiam senkinek se szolt rola, csak szimplan leugrott a 6. emeletrol es szornyethalt. Felnott ember volt egyedul elt, normalis kapcsolatunk volt, viszont rossz tarsasagba keveredett amibol nem is akart kiszakadni.
Mellesleg az a velemenyem hogy aki meg akar halni azt hagyni kell, mert ha KOMOLYAN GONDOLJA akkor ugyis elobb utobb megteszi, ha meg nem akkor plane nem kell beleavatkozni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!