A ti szüleitek is megkeseredett, kiégett emberek? Több lenn

25-ös...

Bele írtad, hogy nem nézel TV-t. Ezzel már kinyitottad a bicskát az átlag emberek zsebében.

Még barátaid is vannak, ami szintén szálka a magányos emberek szemében.

Illetve utazgatsz, kirándulgatsz, amit természetesen átlag ember nem engedhet meg magának hiszen 24 órából 30-at dolgozik még sincsen pénze ilyen úri mulatságra. :D

12:52...nálunk is hasonló helyzet volt.

Anyám sosem vált el. Persze ránk hivatkozott mindig, hogy mit csinált volna 2 gyerekkel egyedül, hogyan éltünk volna meg, nekünk akart jót. Hát marha jó volt 18 éven át egy alkoholista apa mellett élni és utána 10 évig kerülni a saját "otthonom", elhidegülve mindenkitől aki a családot jelenti.

Utólag mindig azt mondja, mennyire bánja. Olyat is mondott, hogy már az első gyereknél, azaz nálam le kellett volna lépjen. Tehát nem is menet közben alakult ki a probléma, hanem előre tudta, mi a helyzet.

Persze manapság már ő sem ránk hivatkozik, most a "MICCÓTAK volna mások" az elsődleges ok.

31-es, az erdőjárás, vagy egy Duna parti séta ingyen van, a barátaimmal ha összejövünk, közösen főzünk, sütünk, társasozunk, nem rendelgetünk pl pizzát, mert az feleslegesen drága, szóval lehet kisebb pénzből is értelmes programokat csinálni:).

OK, az utazáshoz valóban több pénz kell, viszont ahhoz, hogy én ezt megtehessem, sokszor hétvégén is dolgozom, meg este TV helyett:).

13:04 Értem én, amit írtam azt szigorúan ironikusan kell érteni. :)

Én is világ életemben megkaptam, hogy majd ha felnövök és dolgoznom kell, magamat kell eltartanom, magam fizetem a számlákat, akkor mi lesz.

Amikor 18 évesen elkerültem otthonról, a rokonok sajnálkozva kérdezték, hogy hogyan fogok meglenni egyedül, hiszen eddig a szüleim tartottak el. Aztán mégis itt vagyok, lassan 30 évesen, több évnyi munkatapasztalattal, relatív jó keresettel, önállóan.

Vagy osztálytalálkozón megkaptam, hogy "jó nekem""szerencsés vagyok". Szerencsés vagyok, mert jó állásom van, szerencsés vagyok hogy tanultam. Én meg közlöm velük, hogy ez nem szerencse, az én döntésem volt minden. Míg ők fiatalon azt hangoztatták, hogy minek tanulni, most kell élni, mert felnőttként munka mellett nem lesz idő addig én tanultam, fejlődtem.

Érdekes, nekem van időm. Pedig ha kell estig bent ülök irodában, vagy itthon is dolgozom, akár hétvégén is, napi 8-10 órában. Mégis marad időm. Nem azt mondom, hogy végtelen, de ami van, azt sokkal tartalmasabban osztom be, mint korábban.

Szinte hétvégente megyek kirándulni, túrázni, vagy akár múzeumokba, autóversenyekre, sport eseményekre nézőként, vagy csak napközben kiugrom ebédelni 1-1 barátommal.

Persze, itt is megkapom, hogy szerencsés vagyok, mert hát "Pesten minden van". Valahol igaz is. Normafára 1 óra kimenni, a Pilis, Gerecse szintén 1-2 óra, Börzsöny, Mátra is 2 óra. És a természetjárás ingyen van. Egy délutáni biciklizés is.

Vagy csak egy séta munka után a városban. Nem egyszer indulok haza gyalog. Egyik hobbim a vonatok nézése-fotózása. Sokak számára ez is értelmetlen és unalmas, engem kikapcsol hogy kimehetek egy pályaudvarra nézelődni. Vagy hazasétálni a belvárosból végig valamelyik hídon, nézni a Budai panorámát, 1-2 óra séta és nem a buszon ültem a többi unott emberrel.

Persze nem azt mondom, vannak napok, mikor jól esik hazaérni, és csak filmet nézni, aludni, pihenni. Az sem bűn.

De ami vicces, hogy a mai napig megkapom a családomtól is a "Hát akinek sok ideje van" "Hát aki ráér" szöveget. Mintha nem dolgoznám ki a belem ugyanúgy mint ők, csak igyekszem a szabadidőmet aktívan, élményekkel tele tölteni.

Eddigi megvalósult kvázi bakancslistám:

- Szolnoki repülőmúzeum (még a régi) megspékelve egy Tisza parti vízi-légi show-val (mai napig nem bántam meg, hogy elmentem, hiszen azóta átkerült a múzeum másik helyre)

- Vasúttörténeti Park (többször jártam ott, volt amikor kifejezetten rendezvényen)

- Aeropark Ferihegyen

- Ferihegy csak úgy, spotter-dombról néztem a leszálló gépeket

- Szentendrei városi közlekedési múzeum

- Utazás csak úgy a fogaskerekűn majd a Gyermekvasúton (Kisvasúton vidéken utaztam utoljára kisgyerekként)

- Éjszakai utazás a gyermekvasúton (éjszakai teljesítmény túra utáni ajándékként)

- Látogatás az Istvántelki főműhelyben (Gőzmozdonyok javítása, stb.)

- Kecskeméti repülőnap (Szintén nem bántam meg, hiszen utána évek óta nem rendezik illetve az azt megelőzőn még láthattam MiG-29-est repülni)

- Budapesti fővárosi állatkert

- Nyíregyházi állatpark (kisgyerekként voltam utoljára, és látni akartam)

Illetve autósport rendezvények:

- Hungaroring WTCC majd WTCR futamok

- TCR és TCR Europe futamok

- DTM futamok

- Hungaroring Classic (Klasszikus autók, igazi legendák amit azért nem minden nap látni, főleg nem pályán...)

- Kamion EB

- Ugyanezek Slovakia Ringen is, mert az is csak 2 óra BP-től.

Másik nagy hobbim a túrázás:

- Mátra, Kékestető környéke

- Pilis szinte teljes egésze, Esztergom, Dobogókő, Pomáz, Visegrád környékén, 40-50 km távokban is

- Gerecse, gyakorlatilag az 50-es távon mentem végig nyáron csak úgy

- Börzsöny, 30+ km túra keretében, baromi rossz időben mégis jó hangulatban

- Budai hegység...megszámlálhatatlan, mert közel van,akár egy munka utáni 15-20 km túra is belefér

Egyik sem került komoly összegbe, sem végtelen időbe, mégis örök élményeket szereztem.

#34 Fatal error

Remek, de mégis kit érdekel itt az élettörténeted, és hogy melyik 86 múzeumban voltál?

Engem érdekelt, jó, hogy leírta és tetszik a gondolkodásmódja is!

És az is jó, hogy vannak ilyen gondolkodású emberek. :)

Én is szívesen olvasok egy ilyen tartalmas élettörténetet, nagyon is érdekelt, sokkal szívesebben olvasom, mint a sok nyavajgást. Hajrá, csak így tovább!:)

57 éves leszek és nem mondom, hogy minden csont nélkül sikerült az életben elsőre, azt se mondom, hogy sose voltam elkeseredve, de nem tartósan, mert annak semmi értelme.

Ha elestem felálltam, koronát igazítottam és mentem tovább az úton. Néha pályát módosítottam, de megkeseredett az nem voltam soha és nem is leszek. Ez hozzáállás és nem élethelyzet kérdése.

Az emberek többsége nem nő fel. Ez a mondat nagyon szemet szúrt Fatal Error válaszában:

"Persze ránk hivatkozott mindig, hogy mit csinált volna 2 gyerekkel egyedül, hogyan éltünk volna meg, nekünk akart jót."

Na, az ilyenek, és nem akarok rosszat mondani anyukádról, de mintha nem értek volna meg arra, hogy a SAJÁT dolgaikat intézzék, és akkor még gyereket is vállaltak.

Az én anyukám lelépett, és soha nem sírna itt az oldalon, hogy "jaj, egyedül maradtam 2 gyerekkel, mit csináljak". Dolgozott, és dolgozott, pedig ő sem számíthatott senkire. Róla is beszéltek a háta mögött (pedig Budapesten éltünk mindig), de leszarta, mi fontosabbak voltunk neki.

Nagyon sokan mondják, hogy nekik a szent gyermek a legfontosabb, csak a tetteikben nem látszik ez meg, mert előbbre van az iPhone, a flancos ruhák, söröcske meg minden más. Dobálóznak azzal, hogy a gyerek lemondás, de nem tudnak igazán lemondani.