A ti szüleitek is megkeseredett, kiégett emberek? Több lenn

A mai magyar helyzetben ez nem csoda.

A reálbérek folyamatosan csökkennek (főleg a közszférában), felül folyamatosan vonják el az ember feje fölül a támogatásokat, megélhetési lehetőségeket.

Téged meg eltartanak, aki a hátuk mögött, az interneten, idegeneknek beszéli ki őket.

Egy kicsit elgondolkodtató...

Ui.: egyébként pl mi is kevesebbet megyünk utazni, mint anno, szimplán azért, mert az évi többszázezres cafeteriából lett egy ötvenezres szépkártya... ;)

Igen, ez nagyon cuki, miért is nem válnak el, ha a hisztikés kamszlány füttyent egyet. Aztán az elköltöző fél albérletét majd te fogod fizetni, vagy hogyan gondoltad? Az ottmaradó fél nyilván 1 fizetésből nem tudja ugyanazt az életszínvonalat fenntartani, akkor a te igényeidből is jócskán lejjebb kell adnod, ebbe belegondoltál?

Nyilván a te egybites kamaszfejedben a MICCÓNAK miatt nem válnak el, édes kiscsillag, de ebből is csak az látszik, hogy igazából jó szülők, mert annyira gondtalan életet biztosítottak neked, hogy a mindennapi megélhetés, a munka utáni fáradtság, egy háztartás vezetésének a gondjai, az mind-mind távol áll tőled. Te csak a szórakozás hiánya miatt vered ki a hisztit.

ma 21:57

Miért lettem lepontozva? Mert lemertem írni, hogy a szüleim nem kiégett emberek? Ha valaki nem elkeseredett akkor már az is baj?

Az én anyám elmúlt 80 éves, 20 éve özvegy, egyedül él. Se nem megkeseredett, se nem kiégett.

Orvos, 80 éves koráig még dolgozott a szakmájában heti pár órát. Számítógépet, internetet, okostelefont használ. Szakirodalmat, szépirodalmat olvas, könyvet már nem nagyon vesz, de könyvtárba jár. Nyugdíjas volt már, mikor beiratkozott egy számítógépkezelő tanfolyamra, hogy tudjon az unokákkal levelezni, és egyáltalán "lépést tartani".

Emellett művel egy nagy kertet, aktív tagja egy patchwork klubnak.

Egész gyerekkorunkban arról mesélt, hogy majd egyszer el szeretne jutni Egyiptomba a piramisokhoz. November elejején az egyik unokája meghívására el is utazik oda. Már varrt magának egy csinos kalapot.

Szóval a kiégésnek nyomát sem látni rajta.

Amikor még egyutt eltek, akkor gyerekkent fel se tuntek a problemaik. Kamaszkent lassan rajottem apám iszik nem is keveset. Anyam csak tevezik es regenyeket olvas. Akkoriban nem volt se internet se okos telefon. Vonalas az volt. Foiskolaskent amikor ritkabhan jartam haza rajottem nelkulem is ugyanez a program. Elég unalmasaknak tuntek.

Felnottkent kezdtem megerteni, hogy milyen is ez az egesz magyar valomvilag egy atlag nem csoro, de messze nem is sokat kereso csaladban.

Apa naphosszat dolgozik, otthon is barkacsol, javit (vagy kocsmazik, nozik), anya naphosszat gyereket nevel, haztartast vezet majd dolgozik, nevel es haztartast vezet. Jo ha a rokonokkal tartanak kapcsolatot es a szabadidos tevekenysegeik kimerulnek a nagybevasarlasban, rokonlatogatasban evi par alkalom mozi es egy nyaralas. Amit kamaszkent vagy fiatal felnottkent kezdenek sokan hianyolni a szuleikbol az az eletkedv reg elillant, hiszen elotte sok even at kuzdottek es szepen belefasultak abba, hogy ne szakadjanak le a maguk kis eletszinvonaatol.

Ennek ellenere azt gondolom fiatalon kritikusabb voltam a szuleimmel szemben, de most pont ugyanoda tartok, MERT a gyerekeimet minden mas jobban erdekli, mint egy kozos vacsora, beszelgetni nem akarnak, progtamra eljonni nem akarnak, ami talan vonzo program nekik az vagyonba kerul, de hat konnyebb nekik is azt hinni en vagyok bunko es fasult, de x probalkozas utan, hullafaradtan mar nem sokaig fog erdekelni ok mit szeretnenek.

Ilyenben nőttem fel, 80-as években voltam középiskolás. Azt hittem amúgy, mostanság már nem számít a "mit szólnak".

Szar volt ilyen családban élni.