27 évesen ha nem alszom itthon, vagy elmegyek, nagy perpatvar van belőle. A menekülés az egyetlen megoldás?

Éltem már külön pár évig, úgy adódott a helyzet, hogy haza kellett költöznöm. Ezt a lépést, pont a szüleim erőltették a legjobban, hogy nyugodtan jöjjek haza ideiglenesen, de már megbántam... Nos, 1 hónapja vagyok itt, és felfoghatatlan amit csinálnak. Igen, régen is hasonlóak voltak, de álmomban nem gondoltam hogy most ennyi idősen, egy külön élet után ez fogad. Nem tudok úgy kilépni az ajtón, hogy ne lenne veszekedés. Tudni akarják, hova megyek pontosan, kikkel, mit fogunk csinálni, mikor jövök. Ez már feszeget egy határt azért, de mivel semmi titkosat nem csinálok elmondom. Na, akkor ez sem elég nekik, beleszólnak hogy miért megyek oda, miért azokkal megyek, és hogy jöjjek haza hamarabb. Mindez hétvégére vonatkozik, nem arról van szó, hogy hétköznap felverem a lakást éjjel. Aztán volt olyan kétszer, hogy megmondtam előre, ma nem alszom itthon, hanem az xy-nál. Ebből akkora felháborodást hoztak ki, hogy csak pislogtam. Nem tudom, most idegesítsem magam vagy nevessek ezen az egészen, hogy azt hiszik 15 éves vagyok még. De valójában úgy érzem, valami baj van náluk lelkileg, és inkább segítenem kellene őket. Szép szóval nem tudok rájuk hatni, mindig jön a sértődés, meg az érzelmi terror... Ilyeneket mondanak gyakran, hogy ők hogy örülnek, annak hogy végre hazaköltöztem, olyan egyedül voltak, minek kell nekem eljárnom, inkább lennék velük, meg amúgy is egy csomó veszély leselkedik egy lányra. Szóval úgy érzem ez inkább pszihológiai probléma, de nem tudom mit kezdjek vele, hogy ne veszekedés, és akár rossz viszony legyen belőle. Leghamarabb december közepén tudok elköltözni újra (anyagi okok), de addig is mi legyen?