27 évesen ha nem alszom itthon, vagy elmegyek, nagy perpatvar van belőle. A menekülés az egyetlen megoldás?

Bocsi tudom bunkó leszek, de ezen csak nevetni tudok. Tudom fiúknál ez máshogy megy, de én nálam 18 évesen voltak ilyen problémák.

Megmondtan anyámnak akkor jövök haza amikor akarok, ha hivogatni próbál akkor kinyomom a telefont.

Azt mondta amíg nála lakom, az van amit ő akar, költözzek el,es akkor megyek haza este amikor akarok.

Ez volt hétfőn, pénteken meg az ajtóba sírt,és próbálta visszahúzni a bőröndömet.

Aki nem érti meg, hogy a gyereket egyszer el kell engedni, és nem ratelepedni, avval sajnos így kell bánni.

Most így 26 évesen belegondolni is vicces, hogy másnak majdnem velem egyidősen még ilyen problémái vannak. Főleg azok után, hogy egyszer már elköltöztél így számomra duplán fura hogy nem tudsz ennyire kiállni magadért 🙄

Haza költözéseddel rájuk utaltságodat bizonyítottad, azaz láthatóan nem tudsz egyedül, tőlük külön élni.

Ezek alapján megpróbálnak irányítani, hiszen látszólag nélkülük sehol sem lennél.

28 éves vagyok, itthon lakom, de külön háztartàst vezetek.

“sziasztok, elmentem XY-nal, pénteken jövök”

nálunk így megy. ha odaèrtem, felhívom ôket, kb 20 mpre, hogy minden rendben volt.

és kb ennyi.

felnött emberként, ha úgy is alakul, hogy együtt kell élni velük, kb ez lenne a normàlis.

Nézd, szerintem valamennyire a "rossz viszonyt" be kell vállalni, ami valószínű átmeneti lesz, mert arra megy ki a játék, hogy a régi "jó dobozkádba", amibe gyerekként és teenagerként voltál vissza szeretnének nyomni.

Decemberben tudsz elköltözni újra, hát addig túl kell valahogy élni. (egyik fül ki, másikon be.. de legalábbis úgy intézni a dolgokat, hogy a lehető legkisebb kontrolljuk legyen feletted, leginkább érzelmileg, pl. hidegvérű "gyilkos" módba váltani, amikor jönnek az érzelmi "terror"-jukkal...)

Valószínűnek tartom, hogy mi előtt elmentél otthonról az előtt se volt (saját) életük és amíg távol voltál addig se találták ki, hogy mi az élet értelme :D, ha nem a "gyereknevelés"!

Anyagiakra azt mondom, hogy 27 évesen csak van valaki.. jó barátnő, haver... stb. aki tud annyit adni (esetleg több embertől össze tudod kalapozni), hogy mondjuk december helyett csak novemberig kell, hogy kihúzd, vagy esetleg a közeli, távoli rokonságba valaki, aki tud kölcsönözni?

4-es!

Nézd, nekem is voltak ilyen problémáim,

szerencsére valamennyire át tudtam "szabni"(kb. 2 évig tartott, 21-22 évesen kezdve, hogy az alapvető dolgokat megváltoztassam, kiharcoljam!),

az otthoni környezetet, de rohadtul nem egyszerű!

Az egész függ egyébként a saját elhatározáson túl attól is, hogy az adott ember mennyire hajlamos a naivságra, mennyire keményen vagy kreatívan "altatják" a szülei mindenféle hazugságokkal, esetleg a szélesebb családi körből, na meg mit kap a haveri, barátnői közösségből!

Szóval azt merem állítani, hogy nem olyan nagyon egyszerű kivívni a szabadságot 18-20 éves korra

sem, mint ahogy azt a szerencsésebbje gondolja első ránézésre, de szó mi szó, aki nem lázad sose, az "szolgája" marad a családjának és nem válik szabad emberré!

25/F

Kérdezd meg tőlük miért baj az nekik,ha elmész otthonról,amikor ha nem otthon laknál,akkor is ugyanúgy elmennél,mivel laktál már tőlük külön.

Szerintem itt nem az a baj,hogy december közepéig várnod kell,mert 1-2 hónapot le lehetne húzni akárhogy,hanem itt az alapvető probléma az,hogy ha most nem kerülnek felszínre ezek a dolgok,akkor nem fog később sem változni a dolog.

Két dolgot sejtek,az egyik az,hogy mivel velük laksz,talán jobban féltenek,mert köztük élsz.

A másik talán,hogy zavarja őket,hogy még ha hétvégén is,de valaki ki-be mászkál a lakásukban,még ha a gyerekük is.

Sajnos vannak olyan emberek,akik nagyon ragaszkodnak a megszokott,monoton életükhöz,még akkor is,ha a saját gyerekükről van szó.

Talán túlzottan begubóztak a szüleid.