Megkeresnétek azt a szülőt aki kisgyermek korotokban elhagyott benneteket, vagy jobb nem bolygatni a múltat?

Alapból igen lenne a válasz, hajtana a kíváncsiság.

Így, hogy ebben az esetben volt egy találkozó, és nem sült el jól, szerintem felesleges.

Elég sokat gondolkodtam a témán, esetemben apám sétált ki. Egyrészt ott volt bennem, hogy ő döntött, amikor nem keresett többé mindenféle magyarázat nélkül, másrészt az ember mégis érzi az a kis valamit, hogy hiába okozott olyan fájdalmat, amit egy kisgyerekre egy felnőtt NEM akaszthat, akkor is az apám... Kíváncsi is voltam, mi lehet vele, meg hát lássuk be, az orra alá akartam dörgölni, hogy nézd fater, nélküled is ember lettem.

Aztán nekem is lett saját családom, csodás gyerekeink, és eldöntöttem, hogy most már nem kereshetem apámat. Mert mi van, ha rosszul sül el egy taláka? Akkor csak újabb felesleges fájdalmat okoz. Mi van, ha jól sül el? visszatér az életembe? Eddig jó, de belép akkor a gyerekeimébe is? Akkor kiteszem őket egy olyan embernek, aki számára annyit ér a lánya, hogy se szó, se beszéd, egyszer csak már nem viszi többet magával. Kiteszem őket is annak, aminek én voltam kitéve, ezt pedig szülőként nem tehetem. Ha olyan nagyon megváltozott volna, hogy most már hűűűűűdesokra tartja a családot, ő keresett volna - nem lett volna nehéz dolga. Egyébként azóta már nem él, és továbbra sem bántam meg.

Nekem az apám ment el, bár inkább el lett küldve, mert alkoholista volt és agresszív, és mikor otthagyott az oviban, mert inni ment helyette, majdnem elvittek intézetbe. Akkor anyukám elküldte. Pár évig elhordott nagyszülőkhöz ha épp olyanja volt. Sosem támogatott, gyerektartást se fizetett, pedig nagyon rossz körülmények közé kerültünk.

Aztán bejelölt Facebookon és egy rohadt szó nélkül lájkolgatott. Ezen felcsesztem magam és letöröltem. Viszont 3 éve meghalt az anyukám és iszonyatosan hiányzott és arra gondoltam, hogy van még egy szülőm, aki ott volt a születésemnél, egy városban élünk és egyáltalán nem érdeklem.

Írtam neki, hogy meséljen a kicsi koromról, valamiről, ami kettőnkről szól, ha van ilyen, de csak azt ecsetelte, hogy ő mekkora áldozat.

Most már elvileg gyógyult alkoholista és másoknak segít leszokni.

Én is kíváncsi vagyok, de egyrészt nővéremnek nagyon rosszul esne, ha kapcsolatba lépnék az apámmal, mert ő gyűlöli. Másrészt ha jól is sülne el, én alig éltem túl az anyukám elvesztését, nem akarok újra hasonlót érezni.

Nem volt rám kíváncsi soha. Akkor én sem erőltetem.