Anyaként hogyan tegyem túl magam azon, hogy veszélybe sodortam a gyerekem?

Meséljek szebbet? A férjem egy szép szombati napon erős felfájással, és szédüléssel rogyott az ágyra. Annyira hirtelen jött az egész, hogy kihívtam az ügyeletes orvost. Erre az ügyeletes azt mondta, csak vírusos fertőzés, ágynyugalom, és diéta. De közben mindent kihányt.

Hétfőn vittem el végül a háziorvoshoz, majd a háziorvos küldött e la sürgősségire, ahol már több órát ültünk, mire nagy nehezen a vizsgálatok során kiderült, hogy a férjemnek AGYVÉRZÉSE van!!!!

Akkor a hétvégi ügyeletes orvosra is haragudtam, de a mai napig nem tudom feldolgozni, hogy én sem hallgattam a megérzéseimre. Igaz, hogy Isteni szerencse, hogy él és jól van, de a mai napig képtelen vagyok feldolgozni. Mivel olyan súlyos eset volt, hogy mikor kiderült, rögtön Pestre szállították megműteni. Magamban éreztem bűntudatot, hisz meg is halhatott volna a várakozás miatt. Mindenki mondta, hogy nem tehetek róla, és nem én hibáztam, de ilyenkor mindig előjön a gondolatban, hogy "Mi lett volna ha...."

Szerintem ez miatt ne hibáztasd magad. Nem tudok okosat javasolni, én is sokáig gyötörtem magam, ez csak halványodni tud. De hátha megnyugtat, hogy nem egyedül vagy ilyen helyzetben.

Hála Istennek, volt érintése a férjednek.

Nekem az első gyereknél volt ilyen, ott cirkuszoltam az orvossal(Heim Pál gyerek sürgősségi), mert az is el akart küldeni a 6 hónapos babával, hogy olyan cuki, meg állandóan mosolyog, nincs ennek a gyereknek semmi baja, nekem meg aki beküldött minket az egy iszonyat jó terapeuta, és éreztem, hogy muszáj lépni, nem szabad nyugotn maradni. Na addig cirkuszoltam, mig oda jött egy másik idősebb orvos, és mondta: anyuka, akkor veszünk vért a babától-aha, teljesen be volt sűrűsödve a vére, alig bírták levenni. Ha hazaviszem, akkor meghal éjjel.

Úgy hogy innentől kezdve engem nem érdekel ki milyen cirkuszosnak mond... Ne félj a dokinéni, aki cukinak tartotta a gyerekem, laposkúszásba jött ment...ha csak meglátott minket.

Szerintem este, kettesben beszélgessetek erről a férjeddel. Egyedül ő tudna téged megnyugtatni.

A lányod egyébként gondolom felnőtt, hisz nála voltatok, vagyis külön él tőletek. Voltaképpen ő dönti el, tünetei alapján forduljon-e orvoshoz vagy sem.

Egyébként én se gondoltam volna ilyen drasztikus problémára. Nem voltál felelőtlen.

Talán a férjednek az volt gyanús, hogy a szokásosnál erősebb fájdalmakra panaszkodott. Általában véve igaz, hogy a nagy bajok is banális tüneteket okoznak, csak esetleg erősebbeket, és ott kell gyanakodni, hogy ekkora hátfájás, derékfájás mögött esetleg nem szokványos probléma van.

Ne ragd magad ezen, van neki ket szuloje, megoldodott a dolog. Mi ez a komplexus, hogy az anyanak "jobb szulonek" kell lenni mint az apanak? A ket szulo egyenrangu. Lehet hogy ezer mas kerdesben meg te vagy a torodobb.

Ez is kozos mint a hazastarsi vagyon :)

11-es, napra pontosan két éve anyukámmal is ez volt. Fejfájás, hányás, eszméletvesztés. Csak ő pár napon belül meghalt a kórházban.

Kérdező, mitől alakult ez ki a lányodnál?