Mit tehetnék a túlféltő anyámmal? Hogy legyek úgy anyuka, ha semmit nem csinálhatok?
Elváltak kiskoromban a szüleim, a válás után másfél évig csak ketten voltunk anyával. Kicsi voltam még, így érthetően élveztem, hogy velem foglalkozik, alig jártam oviba, mindig programokat csináltunk.
De ahogy nőttem, és önállóságra vágytam volna, anya nem engedett. Pl. 8.-ban szervezett az iskolám utat Franciaországba és Angliába, mindenkit elengedtek, velem jött anya is. Gimiben ugyanez volt. Sehová nem mehettem egyedül, hozott-vitt iskolába, barátnőkhöz, bulikba. Közben félóránként írt, hogy minden rendben van-e, hol vagyok. Ez 14-15 évesen még elmegy, de 18-19 évesen már nem. Megcsináltam a jogsit 17 évesen, de nem enged vezetni. Mert balesetezni fogok és nem élné túl, ha bármi bajom esne. De közben apa, a nevelőapám, nagyszüleim simán odaadták az autójukat, fél éves jogosítvánnyal vezettem napi 400 km-t (autópályán) és semmi baj nem volt. Mikor apa vett nekem egy autót, anya elkezdett hisztizni, hogy inkább szétveri a kocsit, de nem fogja engedni, hogy vezessem, főleg nem egyedül. Otthon sem engedett semmit csinálni, mert én nem tudom hogy kell, nem olyan lesz, nem értek hozzá... Utána külön költöztem, egyetemre kezdtem járni. Konkrétan naponta jött az elején, meg néha ott is aludt velem, akkoris ugyanez volt, hogy ne taxizzak, inkább értem jön ő és hazavisz, stb. Ha nem veszem fel elsőre a telefont, vissza sem bírom hívni, mert azonnal hívja vagy a barátomat, vagy a szomszédokat, barátnőimet, mert biztos történt velem valami és azért nem veszem fel. Az elképzelhetetlen neki, hogy esetleg pont tornázom, vagy fürdök és nem bírom azonnal felvenni a telefont. Szeretem, de egyszerűen megfojt a folytonos aggódásával és törődésével.
Ráadásul kisbabám lesz, és már most kezdi, hogy majd költözzünk haza legalább az első évben, meg hogy szerinte ne is passziváltassak az egyetemen, majd ő lesz otthon a babával.
válasza:Egyszer és mindenkorra rövidre kell zárni egy őszinte beszélgetés keretében ezt a problémát.
Elmondod neki amit ide a kérdésbe leírtál.
Ha nem képes ezt önmaga megoldani, arról nem tehetsz.
Valami pszichoterapeuta szakember kellene számára, akivel elbeszélgethetne e problémáról, mert ez az ő problémája, a túl aggódás, túlféltés, hogy saját gyerekéről nem képes leválni...
Önmaga retteg, hogy ha veled történik valami, az számára milyen rossz lenne hiszen "te vagy élete értelme"...
Én azt javaslom, rövidre kell zárni, szakembert ajánlani és megbeszélni vele hogy pl. hetente egyszer, bizonyos nap bizonyos órájában felhívod és ennyi. Azon kívül nem lesz telefonálgatás.
Persze lehet naponta is eleinte, de csak bizonyos időben.
Ezzel a viselkedéssel megfojt...
válasza:Szia!
Teljesen egyetértek az első válaszolóval. Anyukádnak segítségre van szüksége, és szerintem neked is segítségre van szükséged ahhoz, hogy kellő erő legyen benned, hogy anyut leválaszd magadról. Nem tudom, hogy a párod hogy látja ezt, remélhetőleg egyrészt támogatni fog, másrészt kellő megértést is mutat majd. Neked is nagyon nehéz lesz, mert édesanyád teljesen ki lesz akadva, katasztrófahelyzetben fogja érezni magát, lehet, hogy a túlaggódása gyűlöletbe csap át átmenetileg. Szóval mindenképp úgy vágj bele, hogy anyukád mellett is van segítő, akiben megbízhatsz, hogy vigyáz rá, amíg kiheveri a traumát.
válasza:A babával pedig ne költözz haza, mert "ő azt mondta".
Keressen egy szakembert, akitől segítséget kérhet.
Ha nem ér el, hívogassa csak a barátokat, majd előbb-utóbb megunják, egy adott időpontot fixálj le vele, amikor beszéltek telefonon, azon kívül (szerintem) ne beszélj vele, mert akkor jön a "naponta minden fél órában való telefonálgatás" és soha nem lesz vége.
válasza: válasza: válasza:Szia!
Egy ötlet: az én telefonomon van olyan funkció, hogy híváselutasítás üzenetben, gondolom a tieden is. Én csinálnék egy előre megírt sms-t, hogy "minden rendben anyu, majd este 9-kor beszélünk, ahogy megállapodtunk", és mindig ezt küldeném el neki, mikor hív a megbeszélt idősávon kívül. Talán könnyebb lenne a számára így az átmenet, mintha simán nem veszed fel. Így lehet egy hétig, vagy két hétig, utána már sms-t sem írnék, ha a kiszámítható esti beszélgetés önmagában nem hozza meg a hatást. (Az ismerősöket meg felkészíteném a telefonesőre, és megkérném őket, hogy próbáljanak minél megnyugtatóbban viselkedni anyukámmal, ha tudnak.)
A megbeszélt idősávban pedig én hívnám fel őt, rögtön az elején. Így talán jobban érzi, hogy nem megutáltam, vagy ilyesmi, hanem csak ez a gyakoriság volt nem normális.
De ezek csak ötletek, a te helyzetedet te ismered, nem akarom helyetted eldönteni, mit csinálj.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!