Mit csináljak anyámmal ilyen helyzetekben?
Minding változik a hangulata, óránként.
Tegnap megemlítettem neki hogy nem kéne olyan sok moslékot/romlott kaját adni az állatoknak, meg hogy a 100 forintos undorító, hányáshoz hasonlító konzerv helyett valami normálisabbat venni.Olyan patáliát csapott hogy zengett a ház, jött azzal hogy jól vannak a kutyák, semmi bajuk nincs.Erre mondtam hogy de azokban a konzervekben nincs semmi hasznos, csócsalék az egész.Éppen valani húst vágott, kés volt a kezében,inkább gyorsan elmentem.
Ez pedig pár hónapja történt: 2 kutyánk és 2 cicánk van.Azt gondolja, hogy egy 1 kiló 20 dekás konzerv elég nekik.Próbáltam normális mennyiségeket adni, de fel kellett bontanom egy másikat.Megint ordítás.Jött az állatkerti állatok etetésével meg mindent ilyesmivel.
Ez az eset meg ma történt: Megetetem az állatokat, addig semmi baja nincs, normális.Utána kivittem a szemetet, becsuktam a lábammal a szekrényajtót.Kicsit odacsattant, erre jön és "NE CSAPDOSSAD AZ AJTÓKAT, KICSIT NAGY A POFÀD"
Mondtam hogy csak becsuktam a lábammal.
Innen inkább párbeszédesen írnám,úgy könnyebb.
Ő: és megint nem segítettél
Én: De reggel megkérdeztem,azt mondtad nem kell.Ha nem mondod honnan találjam ki hogy azt akarod hogy segítsek?
Ő: Mert olyan pofátlanul válaszoltál (ezt ordítva már) /megjegyzem az a 'pofátlanság' ez volt: Kinnt vagy bennt segítesz? -Leginkább sehol.De ezt mosolyogva mondtam/
Én: Csak vicceltem
Ő: KICSIT EL VAGY SZÁLLVA MAGADTÓL MERT OLYAN LUXUSBAN ÉLSZ!
Én: Normálisan élünk.
Ő: IGEN OLYAN SZEGÉNYSÉGBEN ÉLÜNK HOGY MÉG RUHÁRA SINCS PÉNZ, EZT MEG HONNAN VETTED????????
én: Azt mondam normálisan
Ő: MÉG ÉTELRE SINCS PÉNZ JAJJ JAJJ, ALIG TUDJUK ÖSSZEKAPARNI A PÉNZT.
Én: Mondom, normálisan.
Ő: EGY HISZTIS P... (csúnyaszó)
VAGY! (ez a beszélgetés közben 3* elhangzott)
MINDEN ETETÉSNÉL JÖSSZ IDE KEGYET GYAKOROLNI (3* említettem valamit a kajával kapcsolatban)
MEG AZT HISZED HOGY CSAK TELEFONOZÁSBÓL ÁLL AZ ÉLET (600* mondam neki hogy olvasok a telefonon, de nem érti meg)
*itt elmentem*
És ilyenkor mindig dramatizálva és az ő javára kiszínezve adja elő ezt a történetet a rokonoknak. :(
Meg a négyesekért ezt mondja "nagy nulla vagy".
És sosem bízik bennem.Utánam kutat a Facebookon, mikor nekem nincs is.Az új Android oreo frissítéssel alapértelmezett alkalmazás lett a Facebook is, ő ezt nem hitte el, majdnem meg is
pofozott hogy ne hazudjak.
Velem szemben mindig a pofont alkalmazza.Egyszer 2 napig piros volt az arcom.A tesóimnál meg csak "irgum burgum"
Kedvenc felém intézet mondatai:
"Legszívesebben akkorát adnák hogy a halálod napjáig emlékeznél rá"
"Legszívesebben most megtépnélek"
"Hisztis utcanő vagy" (nem így, a k betűs szóval)
Ilyenkor csak hallgatni tudok, mert az érvelésre is azt mondja "ne feleseljek".
Mindig amikor ilyeneket mond összetörik valahol bennem valami.:( És csodálkozik hogy pánikbeteg vagyok.
Mit tegyek?
Szerezz neki egy pasit!
Úgy tűnik kicsit frusztrált, szegény!
Az enyém is hangulatember, van 2 személyisége és azok váltakoznak. Már gyerekkoromban is elbújtam amikor meghallottam hogy hazaért mert sosem tudtam hogy melyik énje van "felül". Ha a rossz, akkor random elkapott és elkezdett ütni pedig még csak útban sem voltam. A jó énje meg nem emlékezett semmire ezekből a vergődésekből meg a verésekből, jött volna csókolgatni meg ölelgetni, aztán amikor nem mertem odamenni hozzá, felmérgelte magát és újta visszajött az idegbeteg. Ha mindeközben a keze ügyében maradtam, jaj volt nekem.
Szóval hosszú évek alatt arra jöttem rá, hogy ilyenkor szépen ki kell vonulni a látóteréből. Ha épp vádol valamivel de tudod hogy igazad van akkor mondd hogy oké, akkor hidd ahogy akarod- és hagyd ott. Ha lekváz, pcsáz, mondd hogy oké ezt már hallottam és szintén hagyd ott. Ne engedd hogy felidegesítsen mert én azt vettem észre hogy ezt élvezik. A saját feszültségüket adják ki a gyereken és ha a gyerek is felidegesíti magát akkor az egyfajta ok nekik hogy elátkozzanak mindennek. A takarítással hasonló, általában mindent összetakarítottam mire hazaért de volt hogy utána a részeg apám elszórta a morzsát vagy bejött sáros lábbal és amikor anyám hazaért persze hogy azonnal engem rángatott elő a hajamnál fogva hogy miért nincs eltakarítva. Ha küzdöttem az igazamért még idegesebb lett és nagyobbakat ütött. Ha épp nem talált hibát akkor kidobálta a szekrényből a tányérokat hogy biztos rosszul mostam el és újra elmosta. Amikor nagyobb lettem, igyekeztem minél kevesebbet otthon lenni, minden szar szakkörre elmentem csak ne kelljen hazamenni. Ha vergődik, nyugodtan menj el te is otthonról, sétálj, fuss egyet vagy ülj ki egy parkba olvasni. Aztán amint megteheted, lépj le, idővel (főleg a klimaxszal) ez csak rosszabb lesz sajnos, tapasztalat.
Ne szólj vissza, ne csinálj semmit, csináld azt amit ő mond. Legyél minél kevesebbet otthon. Hidegülj el tőle. Amikor alkalmad adódik rá, lépj le végleg és ne menj vissza. Megváltoztatni nem érdemes, talán rájön hogy elrontotta amikor már nem leszel ott, de akkor meg már hiába akar visszasírni téged.
A pánikbetegségeddel meg minél hamarabb fordulj szakemberhez.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!