Hogyan mondjam értessem meg anyámmal, hogy már nem vagyok gyerek?

Az alap az hogy teljesítsd az elvárható dolgokat (tanulj jól, tartsd rendben a szobádat, cuccaidat). Ha ez megvan akkor ne tűrj semmilyen korlátozást. Nem kell hangoskodva lázadni, csak közlöd, hogy most ide vagy oda mész, ha meg akarják tiltani, akkor maradj simán csöndben, majd menj el ahova akartál (persze azért küldj majd egy üzenet, hogy hol vagy, mikor érsz haza).

Ha utána leszidnak akkor is maradj nyugisan csendben, tekinteted szelid legyen, semmiképpen sem gúnyos.

Pár alkalom után egyszer szeliden megjegyezheted, hogy bocs, de nem hagyod, hogy kretént neveljenek belőled.

Mindaddig gyerek a gyerek, amíg

- anyja él és

- a gyerek a MamaHotel lakója.

.

Nem hiszem, hogy 16+ évesen képes vagy magadról gondoskodni.

Ezért ezek: "szeretnék M.o-n minél több nevezetességet felfedezni, tanfolyamokon részt venni, dolgozni, koncertekre menni stb." még egy darabig nem célok, csak vágyak.

.

"Én úgy gondolom, hogy van eszem az ˝életben maradáshoz˝, és hogy ezek nem annyira veszélyes programok."

Nem vitatom, hogy eszed van hozzá, ám az kevés, az anyagiak is kellenek!

Amíg 'céljaid' eléréséhez nincs meg az anyagi alap, azok csak vágyak maradnak. Másoktól -anyádtól- függesz, első célodnak tehát a függetlenség megszerzése kell lenni, ahhoz pedig pénz, a pénzhez munkahely, a munkahelyhez szakma kell.

Még nem vagy 17 éves, ám dicsérendő, hogy utazgatni, koncertekre járni lenne kedved.

Nem dicsérendő viszont, hogy ezt úgy akarod megtenni, hogy anyádék tartanak el, MamaHotel lakója vagy.

Mégis, hogy gondolod?

Anyádék szónélkül vállalják a fentiekkel járó aanyagi terheket, neked még szakmád sincs, középiskolába kéne járnod.

Az is terved, hogy akármilyen házsártos, öregebb nőt veszel el pénzéért?