Hogy beszéljem rá a szüleimet az albérletre?

Egyelőre nem szeretnék elmenni dolgozni, max. majd később, ha már jobban belerázódtam az egyetemi életbe és esetleg jobb órarendem lesz. Most még kell idő, amíg sikerül felvennem a ritmust és megtanulom, hogy mi hogyan működik, mi hol van, mire hogyan érdemes készülni stb. Minden nap óráim vannak, valamikor egymás után reggeltől estig, de valamikor több órás szünet van két óra között, szóval max. éjjel vagy hétvégén tudnék dolgozni, de azt nem szeretnék, mert most még biztosan nem bírnám.

Amúgy errefelé 60.000 forintért már találni albérletet, több barátom is ennyit fizet úgy, hogy egyedül lakik. Nyilván nem nagy, nem felújított, nem a város központjában stb., de legalább van saját fürdő, meleg víz stb., ami nekem egy álom. Amúgy a tesóm Pesten tanult és neki a 130.000 forintos albérletet is fizették, szóval a pénz nem gondolnám, hogy gond lenne.

Nem vagyok antiszociális. Soha nem volt semmi bajom az emberekkel vagy azzal, hogy egy közösségben kell lennem, tanulnom, dolgoznom másokkal. Egyszerűen csak arról van szó, hogy nem tudok egy idegen embernek (legyen az akármilyen aranyos, rendes, kedves, értelmes) a nyakában élni. Egy mini szobában lakunk ketten, konkrétan összeér az ágyunk, két íróasztal, egy szekrény, egy hűtő és ennyi. Nincsenek nagy igényeim, felszereltségét tekintve ez is tökéletes, viszont mozdulni nem lehet a szobában és abszolút nincsen semmi személyes tere az embernek. Azt is hallom, ha levegőt vesz, nemhogy azt, ha valakivel telefonál vagy bármi egyéb. Semmit sem tudok így normálisan csinálni. Nem tudom kialudni magamat, mert folyton felébredek éjjelente. Reggel is mindig felkeltjük egymást, pedig próbálunk minél halkabban készülődni, de egyszerűen kivitelezhetetlen. Egymás hegyén-hátán vannak a cuccaink is, mert egyikünk sem fér el normálisan. A többi probléma (pl. meleg víz hiánya) pedig végképp nem azért van, mert antiszociális vagyok...

Amúgy azt sem értem, hogy miért lennék lusta. Dolgoztam már szünetekben diákmunkán, de az első félévemben az egyetem mellett nem szeretnék, mert megnehezíteném a dolgomat. Teljesen mások a követelmények, az anyag, a mennyiség stb., mint középiskolában és ehhez még hozzá kell szoknom. Persze, biztos emiatt is én vagyok a hülye, a puhány, a lusta stb., de ez van. Úgy vagyok vele, hogy fontos bejárni az órákra és készülni, főleg az elején, ha nem akarok lemaradni és bukdácsolni.

Igen, leginkább egy saját albérletet szeretnék. Max. még azzal kibékülnék, ha egy nagyobb méretű lakásban lenne egy lakótársam, akivel van külön szobánk és normálisan elférünk egymás mellett és nem nyomorgunk, mit itt.