Mit lehet kezdeni egy sértődős anyával?

*Ilyenkor képes egy hétig hozzám se szólni (csak engem tisztel meg evvel a viselkedéssel)

Az ilyet mindig "ki kell érdemelni":D Ok nélkül, nincs okozat:D

#2:

"Az ilyet mindig "ki kell érdemelni":D" Ez hülyeség.

"Ok nélkül, nincs okozat:D" Ez igaz.

Nem biztos, hogy ez itt segít, de nekem olyan (6?)10-14 éves korom között csinált anyám olyant, hogy történt valami hiba otthon. Nem olyan, hogy a fusimunkát nem szállítottam le helyette időre, hanem más, nem pénzes. Ezen annyira megharagudott, hogy 1,5-2 napig gyakorlatilag nem szólt hozzám. Úgy éreztem, nagyon rossz vagyok, megérdemlem a büntetést. Nem értettem, miért nem bírok jó lenni, és inkább halnék már meg. Ez úgy általában véve odavert a kapcsolatunknak. Kicsit elhidegültünk. Aztán 2 év - emiatt is(!) - pszichológushoz járás után, 1 éve kiderült, hogy 1. anyám csak a munkahelyi stresszt nem tudta jól kezelni, és rajtam ülepedett le, 2. én kicsit érzékenyebben reagáltam a kelleténél.

Nem biztos, hogy édesanyád borderline, de pl. a borderline barátnőm esetenként tök idegbeteg, engem basztat és fenyeget, miközben TUDOM, hogy nem én vagyok a feszültség forrása. Ha ilyenkor kísérletet teszek rá, hogy kiderytsem/megkérdezzem, mi a baj forrása, csak még idegesebb lesz, és MEG SEM TUDJA nevezni a feszültség okát.

Ilyenkor semleges témák felé terelem, és igyekszek valami kedvenc akármilyével letompítani.

Azért megpróbálhatnál vele beszélni. Nem mellékesen, hanem teljesen komolyan.Talán nem is otthon.

Mondjuk írnál neki egy meghívót, amiben elhívod mondjuk egy fagyizóba, vagy presszóba.Odatennéd az ágyába.

Úgy hogy a találkozóig ne tudjon veled beszélni.Mondjuk reggel odateszed, és mire megtalálja elmész otthonról, a találkozó meg délután van.

Ott teljesen komolyan elmondod neki, hogy nem jó irányba tart a kapcsolatotok, mert....és elmondod neki, mi az ami neked nem jó.Röviden, tömören mondod, nem vádaskodsz.És hogy szeretnéd, ha ez nem így lenne.Nemsoká felnősz, és szükségetek lesz egymásra, szeretnéd ha barátias lenne a viszonyotok akkor is, amikor már te külön élsz, gyereked lesz, aki neki unokája lesz.Hasonlókat mondhatsz.Lényeg hogy megértse, és lássa, neked fontos hogy jó legyen a viszonyotok.

Hátha elgondolkodik rajta, és valami változik.

Ha nem, akkor onnantól ne törődj vele, minél előbb ahogy tudsz, kerülj el otthonról, és felszínes kapcsolatot tarts vele.Egy próbát megér.

anyám és nagymamám is ilyen

engem meg nem érdekelt ha nem szóltak hozzám hetekig

persze ilyenkor az volt hogy milyen hálátlan vagyok, nesze itt a kaja amit csináltam

na onnantól kezdve főztem, mostam takarítottam, elpakoltam utánuk, a családnam is főztem

proaktívam elmentem tesómért edzésre, amit nem kértek

ettől kikészültek, hogy nem bírnak terrorban tartani és leszoktak róla