Anyámra nem lehet számítani semmilyen téren. Jogos a csalódottságom és haragom iránta?

Gyászol . Komplikalt folyamat

Lehet úgy erzi , hogy elmulasztott dolgokat a húgoddal , lehet pont miattatok

Lehet emlekszik hogy nem voltatok kedvesek a húgoddal , hogy csak ö szerette igazan

Kemeny dolgok ezek

Mikor halt meg ?

Öszinte Reszvetem

Nekem 3 éve halt meg a barátnőm, már akkor is éreztem, hogy ez a kapcsolat több, mint holmi tini szerelem.

Sajnos mégsem lett olyan hosszú 8 boldog hónap után elment.

Azóta én sem érzem, hogy szeretnék-e valakit, tehát a saját családomat sem.

Most már nem látom értelmét olyan dolgoknak ami alapvető.

Pl: mosogatás meg ilyenek (nem tudom ennek mi köze a halálához, de azóta csak idegesít az ilyen könnyű fizikai munka)

Nincsenek céljaim, mert vele terveztem, már nem érdekel nagyon semmi, csak élek napról napra.

3 éve csak egyre rosszabb lesz, nem volt ott a ballagásomon, szülinapjaimon, a nagyobb dolgaimon.

Pedig jólenne, ha büszke lehetne rám.

Csak úgy ezt leírtam, mert hasonló helyzetben vagyok, mint édesanyád, remélem tudtam segíteni..

Mikor halt meg a húgod?

Ez gyász, normális. Olyan nagy a személyes vesztesége, hogy nincs lelki tartaléka, amiből másnak tudjon adni. Szanatórium és feltételezem, hogy nyugtatók, az érzelmeket teljesen letompító antidepresszánsok helyett egy jó pszichológusra van szüksége, és türelemre, megértésre a ti részetekről. Fel kellene neki vetni a pszichológust úgy, hogy már konkrét névvel álljatok elé, vagy ha arra nem hajlandó, akkor gyászcsoportot keresni a környéken. A Napfogyatkozás Egyesület honlapján vannak ilyenek. Azt amúgy is megmutathatod neki csak olvasgatni. Volt módja elgyászolni a gyerekét? Nem kerültétek a témát, nem vártatok el szinte azonnali kilábalást? Anyukád teljesen magára van hagyva a fájdalmával. Olyan veszteség, amin soha nem lehet felülkerekedni maradéktalanul.

Haragszol anyádra, mert szerinted nem számíthatsz rá semmiben.

Rád miben és mennyiben számíthat anyád, hogy feldolgozhassa hugod, az ő gyereke halálát?

Megszülni, örülni, felnevelni egy gyereket - aztán elveszíteni. Ne tudd meg, milyen érzés lehet!

.

"Mit tehetnék?"

Megkeresed magadban mélyen eltemetett empátiádat és az helyett, hogy haragot táplálsz anyád iránt, segítenél neki feldolgozni helyzetét, bizonyítani, hogy te megmaradtál neki.