Csak mert "beteg" vagyok, el vagyok tiltva szinte mindentől?
19 éves, cukorbeteg fiú vagyok. A szüleim tízből talán egyszer engednek el haverokkal, mert ha elmegyek kicsit iszogatni, jól érezni magam, ismerkedni, akkor rögtön rosszul leszek, pedig jó ideje nagykorú vagyok... A másvél évvel fiatalabb öcsém, akivel a bajom miatt egy osztályba kényszerültem, mindenhova el van engedve. Mióta betöltöttem a 18-at, lassan azóta tart ez, és azóta lassan belebolondulok, hogy nekem egy igazi barátom nem lehet. Sajnos, amikor tudok, az alkoholhoz fordulok, mert máskihez/máshoz nem tudok. Lasssan kétnaponta egymagamban iszok, a testvéreim lealkoholistáznak, szidnak, rendszeresen bántanak emiatt. Egyre többször az jár az eszemben, hogy jelentéktelen, semmitérő, életképtelen vagyok. Azt mondják a szüleim, hogy a családban nekem van a legjobb fejem, de egyre inkább úgy érzem, hogy csak hitegetni próbálnak, nehogy feladjam ezt az egész baromságot, amit életnek hívnak. Igem, jópárszor megfordult a fejemben, hogy végetvetek ennek az egésznek, és végre túl leszek rajta. Két dolog maradt, ami életben tart, az egyik, hogy az alkohol hatása alatt kevésbé foglalkozok ezzel, a másik, hogy a családomnak ártanék vele. Sajnos e két érv egyenértékűvé vált a mai napra. Ahogy megpróbálom lerakni az italt, eltölt a teljes depresszió, semmi kedvem az élethez. Az "osztáyomból", ahonnan szintén ki vagyok rekesztve, mivel az ingadozó cukorértékek miatt nem tudok megjelenni, rendszeresen éreztetik, hogy én nem tartozok oda (sem). A szüleimen érzem, hogy a túlzott jószándék vezérli őket, de ezzel is csak én húzom a rövidebbet...
Elegem van az egész életből, néha azt kívánom, bár meg se születtem volna, vagy inkább halnék meg. Nem tudom, mit tehetnék, segítséget kérni nem akarok, tulajdonképpen nem tudok. Elvégre eljutni sem tudok sehova, se jogsim, se pénzem nagyobb távú tömegközlekedésre. Mondanom sem kell, öcsémnek jogsi, pénz, minden van. Nameg ott van édesapám, aki 3 óránként hivogat, igazságszerint ellenőrizget.
Beleőrülök az egészbe, tanácstalan vagyok, a napjaim egyre szomorúbban telnek, és nagyon fáj, hogy mindenkit boldogan, maga mellett párral látok, csak én vagyok szomorú és magányos.
Mit tehetnék?
válasza:Próbáld meg észre venni,az élet apró dolgait, a kelő nap fényét, reggel a madarak éneke, csicsergése, vagy csak egy virág az út szélen.
Aztán fokozatosan próbáld meg épülni, új hobbit, amiben jó vagy, vagy csak szimplán örömet okoz.
válasza: válasza: válasza:"elmegyek iszogatni... akkor rögtön rosszul leszek".
Mégis mit akarsz , minek iszol?
Ezt magad is felismerhetnéd hogy neked nem szabad inni!!
válasza:Szia!
Hidd el, ha erőfeszítést teszel, van remény. Valamit kéne találnod, amiben sikert érsz el. 19 éves vagy, felnőtt, a saját boldogulásod, boldogságod a saját kezedbe kell venned. Most úgy érzed, semmire sem vagy képes, de ez nem igaz. Csak eddig nem láttál hozzá.
Ne riasszon meg az, ha belül még teljesen gyereknek érzed magad! Én is így voltam :-) Eléggé pánikba is estem miatta. De ha elkezded felépíteni az életed, akkor szépen lassan fel is fogsz nőni.
Miben érzed magad a legtehetségesebbnek? Nem úgy értem, hogy amiből te vagy a legjobb az osztályban mondjuk, hanem a saját képességeid közül. Első lépésként válj abban szakértővé. Csak annyit csinálj, hogy minden nap egy órát (vagy kezdetben legalább egy felet) utánaolvasol a neten (vagy tankönyvben is lehet, ha isakolai tárgyról van szó és eddig nem sokat forgattad).
Egyelőre nem az a lényeg, hogy valami piacképes tudást gyűjts, hanem az, hogy a saját önértékelésed felépítsd, megértesd magaddal, hogy te is jó lehetsz valamiben. Ehhez először a rendszerességen kell dolgoznod. Ha nem megy a fél-egy óra minden nap, akkor legyen csak 10 perc, de próbáld meg tényleg minden nap. Ha egy nap kimaradt, attól még a következő nap ugyanúgy vedd elő a könyvet. Ha több nap maradt ki, akkor is, ne add fel ennyi miatt. Nem az a fontos, hogy ne ess el. Az a fontos, hogy mindig felállj. Ha a család lehurrogna emiatt, akkor csináld titokban, vagy mondd azt, hogy házi feladat. A lényeg, hogy minden hátráltató tényezőt zárj ki, amit tudsz - amit nem tudsz, azt meg viseld el. Ha ittál, attól még olvass, ez nem elfogadható ürügy a kihagyásra. Max másnap újra elolvasod ugyanazt, ha nem maradt meg semmi.
Ha ez már megy, akkor próbálj meg emellett valami olyat is tanulni, ami úgy érzed, hasznos lesz hosszú távon. Pl. idegen nyelv, érettségi tárgyak (ha még nincs érettségid), elkezdheted már most megtanulni a kreszt, ha később jogosítványt szeretnél.
Egy dolgot tarts mindig a fejedben: ami már megtörtént, azon kár keseregni. Az már a múlt. A hatásaival együtt kell élned, de ettől még a jövőben csinálj mindent a lehető legjobban. Eddig pl. nem tartottad be normálisan a diétád - de mostantól betarthatod. Ha mégis hibázol, még mindig jobb leszel, mintha egyáltalán nem tettél volna erőfeszítést.
Mindezek mellett, ha bármilyen lehetőséged van rá, kérj segítséget. Sajnos a leírásodból az az érzésem van, hogy a szüleid nem lennének képesek elfogadni, hogy nem vagy tökéletes és segítségre van szükséged, tehát hiába kérnéd, hogy pszichológushoz mehess el (egy próbát megér), de a legmegbízhatóbb tanároddal beszélgethetsz a problémáidról. Tudom, hogy nem akarsz, írtad is, senki nem akar. De a saját életed a saját felelősséged. Le tudod győzni a nemakarásodat.
válasza: válasza:Valami oka csak van , hogy ennyire féltenek .
10 éves korom óta 1-es típusú cukorbeteg vagyok , de ugyan ugy el járok ide-oda . Szüleim eleinte mindig oda figyeltek rám , de látták rajtam , hogy tudom kezelni a betegségem és nem csesztetnek .
Nagykorú vagy azaz nem kell engedélyt kérj mindenre . Remélem tisztában vagy hogy cukrosként alkoholt nem kellene eröltetni . Nem a világ vége a cukorbetegség .
Jogsim van , és ebböl van a pénzem mivel nemzetközi kamionsofőr vagyok és sokan csodálkoznak , hogy így be mertem vállalni , de nem kell ettől félni . Meg kell tamulni együtt élni vele .
válasza:Basszus nem csoda, hogy szar a cukrod ha ennyi alkohol vedelsz. Ha a szüleid azt látnák, hogy nem vagy felelőtlen, odafigyelsz magadra, akkor nem kezelnének pelenkás hülye gyerekként, mert nem lenne rá szükség. De ha a legalapvetőbb szabályokat is képtelen vagy betartani, akkor mégis hogy várod el, hogy nyugodt szívvel elengedjenek? Elmész piálni, bekómázol, aztán ha szerencséd van akkor valakinek lesz annyi esze hogy hívjon egy mentőt, ha meg nem akkor kampec.
Viselkedj felelősségteljes felnőtt módjára, és akkor majd a környezeted is úgy fog kezelni.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!