Ha a gyereked padlón van lelkileg hogy próbálod meg őt talpra állítani?

Pszichológus segítségével.

Vagy egy ismerősöm kutyát vett. Persze az sok gond, pénz, energia, idő, felelősség... De nagyon sokat segített neki. De egy kutyát jól át kell gondolni, egy érzékeny, törött gyereknek nem biztos hogy az a jó ami először szembejön

Nincs gyerekem, nem trollkodni vagy offolni akarok, csak látom másoknál, emlékszem a saját gyerekkoromra.

Mi az, amit SEMMIKÉPPEN SEM TENNÉK?

Áldozathibáztatás, visszafordítás, kitenni a nagybetűsélet viszontagságainak, hogy védtelenül érezze magát (pl rossz jegy vagy siekrtelenség esetén vigasz helyett lebaśżással reagálni stb)

Objektív tárgyilagossággal feltárni az okokat és nem bántóan megmondani az igazat. Nem kell semmit sem szépíteni, de arra lehet kényesen ügyelni, hogy a gyerek ne érezze úgy, hogy magára van hagyva.

És mindenekelőtt azzal a meghaladó zen bölcsességgel, hogy minden múlandó, hogy semmilyen karma nem végleges vagy visszavonhatatlan. Hogy szellemileg legyen autonóm, ne függjön a külvilág elismeréseitől.

Pl rossz jegy esetén sem. Vizsgálja meg magában, hogy mi volt az oka, hibázott-e, tud-e rajta változtatni, de ezt követően a lehető leghamarabb lépjen túl rajta.

Pozitív jövőképet vetítek elé, és hogy a cél nincs is távol,hanem már annyival közelebbb van ha másként látjuk, mint depisen.:)

Ez főleg év végén mindig beválik, mert év végére már nagyon elfáradnak a gyerköcök, az állandó tanulásba.

Gyász szakaszait bejárom vele. Ha valamit átugranék, később visszatérne ahhoz a szakaszhoz. Fogja fel, hogy miért került padlóra. Élje át a fájdalmat. Lássa, hogy a fájdalom után és anélkül is van élet. Lássa, hogy van kire számítania a rosszban is. Lássa, hogy hogyan tud kilábalni belőle. Lássa, hogy hogyan tud segíteni másokon kilábalni belőle.

De én csak egy rossz ember vagyok, rám ne hallgasson senki.