Anyum azt mondja, hogy fensőbbséges hangnemben beszélek vele, de az a gond, hogy nekem semmi ilyen szándékom nincs, és bármit mondok, ő azt mind okoskodásnak látja. Mit tegyek vagy milyen szavakat használjak, hogy ne érezze ezt?

És milyen témáknál szokott ezzel előjönni?

Mert nálunk ugyanez a helyzet. Egy az egyben. De én már rájöttem arra, hogy anyám akkor csinálja ezt, ha olyat mondok neki, amit nem szívesen hall. Mert ő tökéletesnek hiszi magát, szerinte ő hibátlan és még egyetlen rossz döntést sem hozott az életében (minden problémája azért van, mert mások így, meg mások úgy). És ha rámutatok egy hibájára vagy rossz döntésére, azt ő személyes sértésnek veszi, és ahelyett, hogy átgondolná, előjön azzal, hogy én okoskodok meg "játszom az agyamat"... Mindezt meglehetősen agresszív stílusban. Pedig én normálisan, kulturáltan beszélek hozzá, nem fellengzős stílusban. Soha senki nem is mondott még nekem olyat, hogy okoskodok vagy "játszom az agyamat". Ezt csak ő mondja.

4-es és 5-ös jár jó helyen.

Mondom ezt úgy, hogy már rég túl vagyok a kamaszkoron!

Az én anyám is ugyanilyen. Alapból nem valami okos ember és engem is sokszor próbál lehúzni az ő szintjére. Pl. nem akarja, hogy egyetemre menjek, mert hogy csak egy lány vagyok és szülnöm kéne meg háztartást vezetnem, nem huszon akárhány éves koromig tanulnom :D Neki sincs diplomája meg apámnak se, meg senki másnak se a családból, mégis milyen jól megvannak nélküle (máskor meg panaszkodik, hogy milyen kevés nyugdíjat kap.)

Zavarja, hogy okosabb, tanultabb vagyok nála és olyan dolgokon is összeveszik velem, amiket millió+1 érvvel alá tudok támasztani, de még akkor is, ahelyett, hogy beismerné, hogy igazam van, csak mondja a magáét, hogy ne okoskodjak, meg neki én ne merjek pofázni.

Már azt is okoskodásnak meg lenézésnek veszi, ha kérdezek tőle valamit, valamelyik nap megkérdeztem, mennyi idő múlva lesz kész a kaja, erre csak úgy a semmiből elkezdett kiabálni, hogy "Hát honnan tudjam, majd ha megsül, te neked kéne tudni, ha már mindig olyan okostojás vagy!!! Azokat a kémiai szarságokat, amiket az iskolában belétek rugdosnak, be tudod magolni, de azt nem tudod, mikor sül meg egy hús, nevetséges vagy!!!" :D

Talán ott a probléma, hogy magad is írod, hogy másokkal is úgy beszélsz, mint az anyukáddal. Pedig az anyukájával az ember máshogy kéne, hogy beszéljen. Szeretettel, elnézéssel, megbecsüléssel, attól függetlenül, hogy többet tud nála, hogy okosabb, hogy tájékozottabb.

Az anyukád azt érzi, hogy ledegradáltad a mindenki más szintjére. És a többiek, a mások, esetleg meg se mondanák, ha véletlenül ők is hasonlóan éreznének.

Nincs olyan szándékod, vagy gondolatod, azt írod. De milyen gondolatod van akkor?