Mit csináljak, ha nagyon elegem van ebből?

Anya mindig depressziós természetű volt, mindenhez negatívan állt hozzá. A bátyám néha direkt idegesíti, minden napra kitud találni valami stressz forrást, mikor nővérem ideges ő is csúnyán beszél vele. Itthon nincs semmi családias hangulat, vannak jó pillanataink, de nagyrészt csak káromkodás, meg a veszekedés megy a pénzen. Én mindig igyekeztem jól viselkedni, folyamatosan stresszeltem, általánosban és középiskolában is. Most megyek egyetemre, ezt se amiatt, mert én szeretném, még államilag támogatotton is rengeteg pénz megy el rá, ami megint veszekedéseket generált. Én viszont már úgy érzem kezdek kiégni, meg már lelkileg se érzem magam olyan stabilnak. Sokszor rám jön olyan érzés, mintha bármelyik percben valami borzasztó dolog történhetne, az éjszaka során is többször felkelek, és vannak napok, hogy nagyon üresnek érzem, nagyon hirtelen leszek dühös, amit alig tudok kontrollálni. Alig élveztem pár dolgot egész életemben, nem is nagyon jártam sehova, ha pedig igen, akkor másnap bűntudatom volt, hiába nem csináltam semmi rosszat. Középiskolában egyetlen évet töltöttem itthon, és nagyon rossz kedvű voltam végig, és a tanulmányi eredményeim is abban az évben voltak a legsilányabbak. Általánosban jártam pszichológushoz, mivel emellett még suliban is elég sokat csesztettek, de nem ért sokat.

Nem tudom figyelmen kívül hagyni, hogy anya mindig szomorú, apa meg ideges, meg úgy az egész család feszült, de nem is tudok ezzel semmit se kezdeni bármennyire szeretnék.

Ilyen helyzetben ti mit csinálnátok?

18/L