Ti hazaengednètek a gyereket ebben az esetben?

Igazuk van, én sem vállalnám, 65+ évesen újra egy kamasszal. Felneveltem x gyereket, NEM nyugdíjaskorban fogom újra elkezdeni - ugyanis aki szerint a 17 évessel minden 100% oké, hát, az nem látott matarészeg egyetemistát.

Felejtős.

Nem. Érettségizzen le, és menjen magyar egyetemre, okj-s képzésre vagy dolgozni.

A válaszolók nagy része meg még életében nem látott kamaszt.

Utolsó, & előttiek, a TÉNY az, hogy a fiú 18 évesen pontosan azt csinál, amit akar. Nem "érettségizzen le, aztán majd", hanem 18 évesen.

Azt meg szerintem nem kell különösebben indokolni, hogy valaki miért a szülőhazájában akar élni, hanem az ellenkezőjét legfeljebb. Egyáltalán fel nem foghatom, ki milyen alapon kérdőjelezné meg valakinek azt az alapvető, mindenkit megillető emberi jogát, hogy a szülőhazájában éljen, és az anyanyelvén kommunikáljon... hát banyek, még egy elvetemült bűnöző is kérheti, hogy a szülőhazájában ülhesse le a kirótt börtönéveit...

"ugyanis aki szerint a 17 évessel minden 100% oké, hát, az nem látott matarészeg egyetemistát." - ugyan már, magam is voltam még matarészeg gimis is... és nem, nem állt meg a Föld a tengelyén, hanem kialudtam másnapra... és kész.

Kedves utolsó: és kintartana el? Arról nem beszélve, higy rendőr hazavisz, vagy ha nincs hova, akkor mehetnél valami remek állami helyre. Nevelőszülők nem állnak sorban 17 éves kamaszokért.

18 éves korig kiskorú, a szülő felel érte.

#28, bizony, ad max egy remek MAGYAR állami helyre... az illetékes gyámügyet meg kollektíve megütné a lapos guta, hogy egy olyan üggyel kell foglalkozniuk, ami szinte biztosan hamarabb lesz tárgytalan, mint amire le tudják zárni... pláne, hogy a szülőket külföldről kell hivatalosan idézni meghallgatni... majd külföldről kell tőlük jövedelemigazolást szerezni, és külföldről behajtani tőlük a gondozási díjat...

Garantáltan mindenki jóval többet szívna rajta, mint azon, ha a srác simán hazajön, a szülők simán küldik neki a megfelelő összeget a megélhetésre, és kész.

Szerintem teljesen jogos kérdés, hogy a 17 éves fiú miért nem érzi jól magát. Ott van az egész családja és a két testvére meg szeret ott élni. Nem számon kell kérni tőle, hogy hogy merészel hazavágyni Magyarországra, csak őszintén érdeklődni az érzelmei hátteréről.

Egyáltalán: olyan ország nincs, hogy Külföldország!

Hol éltek? Spanyolországban? Izlandon? Iránban? Kolumbiában? Észak-Koreában? :DDD

És milyen körülmények között? Ha egy afrikai országban karitatív munkát végeztek és fiatok közelről látja a nyomort, a háborús viszonyokat, az erőszakot, akkor mit csodálkozol?

De ha egy nyugati nagyváros rossz hírű negyedében laktok, ami épp ezekben az időkben válik no-go zónává, akkor se kéne csodálkoznod.

Amikor kimentetek, akkor mi volt a terv: lehetőleg végleg települtök ki, vagy csak amíg anyagilag összeszedtek valamennyit?

Mióta nem szeret ott élni a fiad? Végig utálta, vagy fokozatosan romlott a helyzet? A kisebbek (a kezdeti beszokás után) folyamatosan jól érezték magukat? A nagyfiadat nem csúfolják a társai az iskolában? A férjedet miért nem érdekli, hogy az egyik gyereke rosszul érzi magát a bőrében? Nem lehet, hogy nem is a hellyel, hanem pont vele van baja a fiadnak? Hogy az apja elől akar elmenekülni?

A kimenetelkor konszenzusos volt a döntés, vagy a férjed akkor is azt mondta, hogy hallani sem akar mást, csak vele egyetértő véleményt?

Jó lenne, ha minden tanácsot kérő (ha TÉNYLEG érdemi segítséget akar) részletesen leírná ilyenkor a körülményeket, a családi hátteret, a kimenetel körülményeit stb. stb. Az ilyen általános kérdésekre nem lehet okos válaszokat adni.