Szerintetek ez normális, hogy ilyet csinál a gyerek?

Azt gondolom, hogy ennek a srácnak figyelemre, törődésre, iránymutatásra lenne szüksége. Kellene neki egy olyan felnőtt beszélgetőpartner, akiben megbízik. A legjobb lenne, ha valamelyik szülője lenne ez. Akinek el tudja mondani a mindennapi problémáit, kétségeit, aki hajlandó megismerni a világképét, aki nem röhögi ki a leglehetetlenebb álmait sem. Valaki, aki őszinte, ítélkezéstől mentes figyelmet tud neki adni. Jó lenne kideríteni, mi a baj a sulival. Lehet, hogy fennáll egy részképesség zavar (diszlexia,diszkalkulia, stb), és mivel nem kap megfelelő segítséget, sorra érik a kudarcok. Ebbe meg bele lehet fáradni, és "lusta disznó, nem tanul". Lehet, hogy valami olyanban zseniális, amit az iskolában nem tanítanak. Ez a gyerek álmodozik a sikerről, luxusról, csak épp gőze nincs az oda vezető (helyes) útról. Ki kellene deríteni, van-e valami jövőképe ennek a fiúnak. Milyen házban, kikkel, hol szeretne lakni, mit szeretne dolgozni, milyen életformát szeretne élni. Nekem úgy tűnik, hogy ez a fiú jelenleg egy illúziót kerget. Ábrándozik, úgy tesz, mintha, közben meg nagyon nem. Szörnyülködéssel, prédikálással tuti nem lesz jobb. Bizalommal, szeretettel, elfogadással, biztatással többre lehet menni.