Nem túlzás ez már egy kicsikét?

Amióta az eszemet tudom együtt sínylődök a testvéremmel 1 közös szobában. A nagy kor, és nembeli különbség miatt nehéz, de erre volt csak lehetőség. Azaz... nem. Nemrég csíptem el egy beszélgetést ahol nagymama átengedte volna a szüleimnek az egyik szobáját (közös a ház) de a szüleim visszautasították(!) azt azzal az indokkal hogy nem sokára úgyis kirepülök már... Na most ez hideg zuhanyként ért, mert az ember itt azt hinné hogy 20+ éves felnőttről van szó de még a 17- et sem töltöttem be, és ők már arra alapoznak hogy "kirepülök" o.o Apropó az utóbbi időben más ilyen célzás is ért, például nemrég kaptam egy használt de jó állapotban lévő íróasztalt. Ormótlanul nagy de legalább elfér benne minden. Néném fel is sorolta lelkesen az előnyeit és hozzátette hogy "bútorozom magam" meg az "első leánybútorom" (és aztán sokként érte hogy kiakadtam és elküldtem a fenébe)

Ennyire púp lennék a saját családom hátán? Mért akarnak megszabadulni tőlem? Terveim vannak még az életben és ahhoz előbb tanulnom kell (éltanuló vagyok), képesítést szereznem, munkahelyet és utána a pár meg a költözés... és amíg mindezt megszerzem igazán jól jött volna az a szóba... Nem tudom mit gondolnak, nem bírok kiigazodni rajtuk.