Jogos ez a viselkedés apukám részéről?

19 éves koromban kimentem külföldre egyetemre így ott is kezdtem el dolgozni. 20 évesen megismertem egy férfit (nem magyar) aki akkor szintén egyetemre járt és akkor összejöttünk. Rettentően szeretem a párom, már több mint 3 éve vagyunk együtt és össze is költöztünk és eljegyeztük egymást az idén. Szintén idén kaptam munkát. Tudniillik hogy apukám világ életében rasszista volt. Nem szeretem ezt a szót használni de ez így van. 19 évesen ugye kimentem egyetemre azt nagyon nehezen fogadta, akkor még jó volt a kapcsolatunk. Amikor megtudta hogy lett egy párom (ő az első mert mindig tiltott apa a fiúktól, hogy a tanulásra koncertáljak stb stb. Az igazat megvallva nekem sem hiányzott annyira a fiùzás mivel nagyon nehéz gimnáziumban tanultam, viszont 18 éves koromban már hiányoltam azt hogy valaki szeressen.) Akkor mindennek lehordott. A legcsúnyább szavakkal élve... Nagyon rosszul esett így össze is vesztünk. Anyukám viszont nagyon örült neki, így máig is ő próbálja "lazítani" apámat.

Nos, kiderült hogy gyermeket várok. Nagyon nagyon megörültem neki és mikor elmondtam a páromnak könnybe lábadt a szeme az örömtől és mindenképp megakarta ünnepelni. A párom szülei is nagyon boldogak voltak, sőt már annyira hogy elkezdték tervezgetni hogy hogy segítsenek. Anyának ma mondtam el telefonon, de ő is jól fogadta. Az igazat megvallva többször is eljátszottam a gondolattal hogy milyen lenne ha anya lennék. Ma este megtudta apukám és felhívott hogy mégis mit képzelem magamról hogy idézem "felcsinálom magam, hogy lehetek ilyen idióta és hogy szégyent hozok rá, ne is keresem soha többé."

Amúgy mielőtt bárki kérdezné a párom 27 éves és nem afgán meg ilyen hasonló nép, ami okot adna a féltésre.

Hogy próbáljak kibékülni vele? Vagy hagyjam inkább?