Mit csináljak, ha szörnyen félek, hogy elvesztem édesanyám?

Ne foglalkozz ilyesmivel, egyelöre él, egészséges, élvezd, hogy veled van, mert az ilyen fölösleges aggódással éppen azt az idöt teszed tönkre, amit jobban is eltölthetnél vele.

Én pont így vagyok, mint te, pedig 42 éves férfi vagyok. Ha csak egyet kívánhatnék, az lenne, hogy hamarabb haljak meg, mint édesanyám. Önzőségnek hangzik, de ő kibírná, én meg nem.

Őszintén szerintem ez nem túl egészséges. Persze mindenkinek megfordul néha a fejében hogy majd egyszer nem lesznek, de ha sírás kerülget ilyen fiatalon és anyukád egészségügyileg rendben van, ez egy kicsit sok. Nem tudom hogy túloztál-e vagy tényleg ennyire felemészti a gondolataid ez az aggódás de beszélned kéne erről valakivel

Jó esetben csak kamasz vagy és majd kinövöd. Ha ez már hónapok óta fennáll, vagy most kezdődött, és 1-2 hónapon belül nem múlik el, akkor menj pszichológushoz. Kezdetnek az iskolapszichológus is jó, mert ő kéznél van. És a nyári szünetedet töltsd társaságban és aktívan: koncertek a barátaiddal, edzőterem, strand.

Az én anyám segített anyagilag mindig, még akkor is ha nem voltam rászorulva. Meg is mondta az okát, hogy egyrészt ez neki jól esik ha érzi hogy van egy gyereke akit segíthet, plusz a maximálisan megsegített gyereke könnyebben át fogja vészelni az anyja elvesztését. Teljesen igaza lett. A halála után még a testvérem is becsapott az örökséggel, de még így is könnyedén átvészeltem anyám halálát mert tudtam hogy az életben meg a többszörösét kaptam tőle annak mint amivel az idióta testvérem becsapott. Anyám halála nem is legyengített hanem épp ellenkezőleg, erősebb lettem. Sőt még jobban megvédem magam a rossz emberekkel szemben mint régen. Fiatalon még nem így képzeltem, hanem ahogy te is, hogy nehéz lesz nélküle. De tett róla hogy ne legyen nehéz nélküle. Steven Seagal kinézetű férfivá "hízlalt". Tudta hogy így lesz erőm átvészelni az elvesztését és az is boldogsággal töltötte el hogy meg fogom védeni magam a gazemberektől, akik ugyebár a gyenge prédára hajtanak mert a munka büdös nekik.

Ha volt melanómája és meggyógyult, akkor az már a múlt, semmi köze a jövőhöz. Szívbetegséggel pedig vígan lehet élni nyolcvanegynehány évig, kezelhető. Ha izgulsz, attól nem lesz jobb a közérzeted, csak rosszabb. Akkor meg minek fölöslegesen. Élj fiatalosan, keresd az örömöket.

Csak bevonzod a rossz dolgokat ezzel a hozzáállással.Gondolkodj pozitívan,és Élvezd a vele együtt töltött időt.

Valószínűleg az is növelte az aggodalmadat,hogy nemrég tudtad meg, hogy súlyos betegsége volt. Tudat alatt félsz attól, hogy nem mondja el, ha megint lenne valami baja. A helyedben beszélnék vele és megkérném, mindig legyen őszinte veled és akkor legalább nem kombinálnál feleslegesen.