Mit tehetnék hogy megmaradjon a családi béke, de a férfival is együtt tudjak lenni akit az édesanyám gyűlöl?

Huszonéves egyetemista lány vagyok, és elkezdtem ismerkedni egy negyven körüli férfival. Amióta több időt töltünk együtt és kezdtem megkedvelni elmondtam anyukámnak, aki azon kívül hogy hallani sem akar az egészről a kora miatt, rendszeresen csúnyán beszél róla, szörnyűségeket mond, annak ellenére hogy nem ismeri (értelmiségi és egyedülláló emberről van szó-csak hogy kizárjuk a bűnöző és/vagy családos kategóriát:)

Ezzel a problémával meg is tudok bírkózni.

A legnagyobb gondom hogy anyagilag függök a szüleimtől. Mióta tudja édesanyám azt mondta hogy felejtsem el hogy támogatni fog amikor vele találkozom. Spórolt pénzből eddig megoldottam, most pedig elkezdtem dolgozni. Így lesz egy-egy randira és kirándulásra valóm, de arra nem hogy egy szobát vagy lakást béreljek.

A barátom pedig gyakran felajánlja hogy aludjak nála bármikor, mert ő abban a városban lakik ahol én dolgozom. Az itthoni hangulat miatt is, és mert szeretünk együtt lenni, egyre többet vagyok ott, és mondta hogy ő azt se bánja ha 7 napból 7et lennék ott.

És itt kezdődik a probléma,mert a barátommal sem szeretném elsietni a dolgot, hiszen ki tudja mi lesz a vége, és ennyi idő után még korainak tartom hogy 7 napból akár 5ot ott legyek, viszont miután lassan ki vagyk tagadva nem igazán szeretek haza menni.

2 félelmem van: ha otthon maradok nem fogom bírni idegileg, és nem szeretném hogy a barátomon csattanjon az ostor, mert nagyon kedvelem. Ha hozzá költözöm és bármennyi idő után vége lesz a kapcsolatnak akkor nem szivesen fogadnának újra otthon.

Annak örülnék ha a legjobban ha elfogadná a családom és folytatódhatna mindrgy úgy ahogy egyik, viszont néha azt érzem bele vagyok kényszerítve egy helyzetbe, mintha döntemem kéne kit választok.

Tudom a saját lábamra kell állnom, ez a cél, de ahhoz meg idő kell.

Ti hogy döntenétek?