Nem szeretnék a párom gyerekeivel élni. Ezt hogy lehet megmondani egy apának?

Három gyereke van, a kicsik 3 évesek, most mennek majd oviba, a lánya 4 éves. Már találkoztam velük, aranyosak, meg minden, viszont nem igazán rajongok a gyerekekért, 1-2 óra bőven elég nekem velük. Azt persze nem akarom, hogy ő is ennyit foglalkozzon velük, mert nem zavar, hogy programokra viszi őket, vagy ilyenek, de nyilván ha itt élnének, életvitelszerűen velünk, akkor nekem is lenne részem a "kisgyerekes életből". Nekem ez nem hiányzik. Viszont a párom azt akarja, hogy az övé legyen a felügyeleti jog, vagy pedig egyik héten nála legyenek a gyerekek, a másik héten pedig a volt nejénél. Mert hogy ez az otthonuk, sokkal jobb helyen vannak egy olyan házban, ami egy gyerekparadicsom, van saját szobájuk, terük és nem fogja hagyni, hogy egy 8. emeleti panelban nőjjenek fel (a felesége visszaköltözött az anyjához tavasz végén).

Alig vártam már, hogy normálisan együtt lehessünk, mehessünk hosszabb utazásokra, ne 1-2 naposakra, stb. Nem akarom, hogy a gyerekei tönkretegyék ezt... Nem akarok 24 évesen hirtelen úgy élni, mint egy kisgyerekes anyuka, aki játékokat pakol, tízórait készít, gyereket nyugtat. Meg nem bír aludni normálisan, mert hirtelen nem ketten vannak az ágyban, hanem öten. Mert legutóbb ez volt, hogy mind a három gyerek átmászott a mi szobánkba, és inkább mondtam, hogy jó, én alszom máshol. Igen, tudom, hogyha kisgyerekes szülővel kezd valaki, akkor ez is benne van a pakliban. De ő ezt most találta ki, a napokban...