Anyukám miért nem tudja elfogadni a vőlegényemet családtagnak?

A 11. és a 12. válaszolóval nagyon egyet értek, hogy csak a pároddal menjél a családod különböző eseményeire! Volt még egy komment, hogy beszélgess el erről a szüleidről. Én azt tudom mondani erre és a te bejegyzésedre (a "csak, mert" szülői válaszok), hogy kérdezz rá a szüleidnél, hogy ha ők a helyedben lennének és a nagyszülők nem kedvelnék édesapádat édesanyád szülei vagy édesanyádat édesapád szülei, akkor ők sem lehetnek egy család és ilyenkor ők hogyan is éreznék magukat.

Annyit tudok mondani, hogy amikor én ritkán a pároméknál vagyok, akkor nagyon kedvesek a szülei és családtagnak érezhetem magamat. Ellenben amikor nálunk van a barátnőm (20\N), akivel már másfél éve vagyok együtt, ők is azt mondják, hogy ne legyen itt sokat. Szóval hasonló a helyzet. Amikor ilyen volt vagy pedig elkezdtek volna veszekedni vele, akkor gondoltam, gondoltunk egyet és elmentünk. Ilyen esetben pár napig nem voltam itthon, akkor pároméknál voltunk, ott segítettem nekik valamivel, ha nem kellett mennem dolgozni. És meglepődtem, hogy néhány alkalom után már nem mondogatták azt fél óra után, hogy nemsokára indul a busza haza vagy az egyetemi kolijához.

Egyébként pedig sok sikert kívánok nektek és legyetek boldogok együtt! 22\F

Ha nálunk ilyen lenne, akkor letojnám az ünnepet és nem mennék el. Vegyék tudomásul, hogy összetartoztok.

Ha ti invitáljátok a szüleidet, akkor mi a reakció? Arra is nemet mondanak? Mert az meg nettó bunkóság lenne a részükről, ha mindig hárítanának.

Amúgy meg felnőtt emberek vagytok, kérdezd meg anyudat nyugodtan, hogy miért nem számol a kedveseddel. Ha nincs ésszerű válasza, egy darabig bojkottáld őket.

Ilyenek, ezt el kell fogadnod. Azt pedig te döntöd el, mikor látogatod meg őket.

Amikor anyám meghalt, akkor már rég együtt laktam a párommal, tizenpár év ismeretség után (dátumokban nem vagyok jó). Akkor is utálta és dehopgy engedte volna be a házba, íghy karácsonyra egyedül utaztam haza az ország túlvégébe. Anyám nekem fontos, szeretem, tisztelem, az igen ritka, de esetenként elég zavaró hibái ellenére. Valahogy én simán túlléptem ezen, ő privát ember, szinte soha nem engedett be a házába senkit (én, mint egyszem gyermeke konkrétan meg voltam kicsit hatva, hogy engem beenged, miután már elköltöztem tőle), miért pont a párom lett volna kivétel, aki neki idegen? Azt ugyan nem értem, mi baja volt vele, mert nagyon jó ember, nálam tuti jobb :) De hát ez van, joga van nem látni soha.

Sajnos nem derült ki, mi történt volna, ha unoka születik. Akkor valószínűleg leültem volna elbeszélgetni anyámmal, hogy mégiscsak egy család vagyunk és nem fogom napokra kettétörni a kis családot az ő irreális vágyai miatt.

Talán azért állok így hozzá, mert nincs kedvem feleslegesen harcolni. Ha ez a véleménye, hát ez (anyám ráadásul ugyanolyan makacs volt, mint én, az ilyenek véleményét extrém nehéz megváltoztatni, márpedig alapból sem könnyű az ilyesmi), végülis én ellavíroztam így is.