Anyukám miért nem tudja elfogadni a vőlegényemet családtagnak?
Mikor összejöttem a párommal, akkor az ő családjának egyből teljesen természetes volt, hogy a családhoz tartozok - evidens volt, hogy mindenhova hivatalos vagyok, ahova a párom is, bármikor bármennyit lehettem náluk, nemsokára kulcsot is kaptam, mindenki nagyon kedves volt velem. Csalási nyaralásnál teljesen alapvetőnek tekintették az elejétől kezdve, hogy én is megyek velük.
Anyukám nem hogy akkor, de még most az eljegyzés óta is úgy kezeli a páromat, mintha nem is tudom, valami kósza kanom lenne, akit egy hete ismerek. Nagyon szűken szabták, hogy mikor jöhet át hozzánk, mindig mondták, hogy bőven elég hetente-kéthetente találkozni. Ha volt nálunk valami ünnepség (szülinap, névnap, karácsony), akkor nem jöhetett át, ha vendégek voltak itt, akkor se. Hétvégente sokszor úgy jöhetett csak át, hogy szüleim elmentek valahova, és előre szóltak, hogy délben mennek, úgyhogy azután átjöhet a párom, de menjen el pl 6-ra, mikorra ők hazaérnek, mert "ne legyen láb alatt".
Most már külön élünk a párommal, aki már a vőlegényem. Az ő szülei csomószor kérdeznek minket, hogy van-e kedvünk ketten velük tartani valami programra, esetleg nyaralásra. Szívesen látnak minket, sőt, van hogy én átugrok hozzájuk valamiért a párom nélkül, örülnek nekem.
A szüleim viszont eléggé mások... még mindig ott tartunk, hogy sok programra csak engem hívnak (pl vendégeik lesznek hétvégén, engem áthívnak, páromat nem), vagy volt, hogy színházba készülve az egyik ajánlatuk az volt, hogy megyünk hárman egy előadásra, vagy maguknak vesznek 2 jegyet egyik napra, nekünk meg 2-t egy másikra.
Mindeközben mindig hangoztatják, hogy milyen rendes, normális ember a párom, és mennyire kedvelik, mégis úgy kezelik, mint egy idegent. Pedig soha nem hordtam haza egymás után az 1 hetes ismertségű pasijaimat, szóval nem erről van szó... és azt hittem, legalább az eljegyzés után kicsit jobban elfogadják majd, de nem :(
Nem akarok örökké választani a párom és a szüleim között, mind a családomhoz tartoznak, és elég nevetségesnek érzem ezt a helyzetet... Lehet ilyenkor tenni valamit? Miért lehetnek ilyenek?
válasza:
válasza:Mert tényleg nem családtag. Semmilyen személyes érzelem nem fűzi őket egymáshoz. Elfogadják, hogy TE vele vagy, de az ő életüknek nem része.
Amúgy ez a záloga annak, ha belepofázás nélkül tudomásul tudják venni bármilyen kapcsolatodat.
válasza: válasza: válasza:Erről őket kellene megkérdezni.
Én ugyanígy vagyok a férjem anyjával (elváltak a szülei). Esküvő elött egy dolog miatt rákérdeztem, hogy nem tart családtagnak? Azt mondta: most már az leszel. Mondom 6 éve vagyok a fiával, csak most leszek 'családtagnak' elfogadva, csak a papír miatt? Rosszul esett. Persze tudtam én ezt, de megint szembesültem ezzel a dologgal. Sosem fognak úgy tekinteni. Nem értek azzal egyet, hogy olyan embert nem lehet úgy szeretni, aki vérszerint nem az. Különben akkor nincsenek tulajdonképpen emberi kapcsolatok, mindenki idegen lenne mindenkinek. A barátok is szeretik egymást. Egyszerűen őt nem szeretik. Nem tudom miért de nem. Engem sem szeret a férjem családja. Elfogadtak és ennyi. Beszélgetek velük sok mindenről, segítettem nekik anyagilag is, munkával is, semmi nem tett kedvesebbé a szemükben és mint látod kimondták az igazságot: nem voltam családtag. Bár köszöntöttek esküvő napján, hogy moooost máár teee is az vagy... Persze. De ha gebasz van, rögtön én vagyok a szar ugyis mint eddig és sosem adnak igazat nekem semmiben.
válasza:"még most az eljegyzés óta is úgy kezeli a páromat, mintha nem is tudom, valami kósza kanom lenne, akit egy hete ismerek."
Abszolút nem elítélően kérdezem, mert a te dolgod, de nem lehet, hogy túl sok volt előtte a kósza kan, és már nem tudják komolyan venni?
válasza:Hát, sajnálom, nem lehet könnyű se neked, se a vőlegényednek (se a szüleidnek).
Talán a legjobb mód az lenne, ha ezeket a dolgokat tőlük kérdeznéd meg. Akár úgy is, hogy leírod levélbe a gondolataid, ha úgy könnyebb, és odaadod nekik, megvárod hogy elolvassák. Vagy csak rákérdezel szemtől szembe. Lehetőleg úgy, hogy 3-asban vagytok, tehát Te, édesanyád és édesapád.
Meg kéne beszélni velük, lehet fájdalmas, de véleményem szerint ez a legcélravezetőbb, ha már ilyen helyzetbe kerültetek. Szerintem nekik sem jó ez így, csak odáig ment a dolog, hogy nem tudják ők sem, hogyan kéne megoldani. Szerintem a kommunikáció hiánya lehetett az ok. Lehet tévedek persze, de úgy érzem, ezeket akkor sem beszéltétek meg, amikor viszonylag új volt a kapcsolat, most meg már a vőlegényed, senki nem akarja felhozni, inkább kerülgetitek, mert kényelmetlen téma.
Ki pontozta le majdnem az összes válaszolót, és mi baja volt a válaszaikkal?
Pedig szerintem jókat írtatok, köszi!
(Mondjuk a 8-ast nem értem, írtam is a kérdésben direkt, hogy nem volt előtte sok random pasim)
Azt én értem, hogy vérszerint nem lesznek rokonok, de szerintem a család többről szól annál, mint hogy kiben kinek a vére csörgedezik...
Persze nem azt várom, hogy fiukká fogadják, vagy ilyesmi, de miért zárkóznak el ENNYIRE?
Kérdeztem már őket, de nem tudtak értelmes választ adni, csak ilyen "azért, mert!" kaliberűt. :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!