Családon belüli erőszak elhárítása. Avagy miattam lécelt le apám? Szerintetek helyes volt a tettem? Sok éve volt már.24f

Nagyon is helyes volt és egy kalappal, hogy szembe mertél szállni apáddal!

Arról, hogy elváltak, nem tehetsz, de jobb is anyukádnak, hogy nem kell többet rettegnie egy alkoholista, elmebeteg phaszkalaptól- már bocsánat a jelzőért, de a leírás alapján apudról ennél szebb nem jutott eszembe-.

Igen, miattad lépett le. Az olyanok, akik másokat bántalmaznak bele sem gondolnak, hogy mi van akkor, ha fordul a kocka. Akkor elég nagy a pofára esés. Hatványozottan igaz ez gyerekeknél, mert ugye senki nem gondol bele, hogy az a gyerek nem marad örökké gyerek...

Hejjj, de sok ilyen történetet hallottam agresszív szülőkről, akik ütötték, verték a gyereket, aztán amikor "repült a visszajáró" lestek nagyokat.

Ami fentiek fényében helyes, amit tettél. Apád megérdemelte, amit kapott. Ebben a dologban - hiába emeltél kezeltél apádra - te vagy az áldozat, aki megvédte magát. Soha, senkinek ne hadd, hogy mást próbáljon bebeszélni neked.

Internetes alakoknak meg nem kell hinni. Személyes kontaktus, és esetleg arc nélkül mindenkinek nagy a pofája.

Jól tetted!

Ne hibáztasd magad semmiért! Te is és anyukád is megérdemlitek a normális, nyugodt életet, a szeretetet, az emberi bánásmódot! Fel a fejjel! Ne hagyd, hogy egész életedre megkeserítse a lelked egy ilyen kisebbségikomlexusos majom! Jó ember vagy! Jó gyerek vagy! Ő meg rossz szülő, rossz ember, rossz férj!

Igen, miattad lépett le, és ez egy nagyon jó dolog.

Apád egy mérgező ember volt, aki édesanyádat és téged is bántott testileg és lelkileg egyaránt. Ahhoz hogy ti ketten egészséges, teljes életet tudjatok élni, ennek a féregnek el kellett tűnnie a környezetetekből és ezt te érted ez azzal hogy bátran kiálltál magatokért.

Helyesen cselekedtél, büszke lehetsz magadra.

Perszehogy miattad lépett le!

Végiggondolta, hogy vége a jó világnak, mostantól nem verheti, alázhatja a családot büntetlenül és arra a következtetésre jutott, hogy neki ez már így nem kell. Nem akarta megkockáztatni, hogy a legközelebbi akciójánál a dupláját kapja.

Jól tetted, ne őrlődj ezen. Bár mindenki ezt kapná, aki terrorizálja a családot.

Ahhoz meg, amit írtál, miszerint voltak, akik az apádat védték a sztoriban: szerinted, milyen ember lehet az, aki egy ilyen életstílusú alakot megvéd??? Nyilván azok, akik "hazabeszélnek". Nem kell velük foglalkozni.

Én büszke lennék rád! (Igazából mindenkire büszke vagyok kicsit, aki ki mer lépni egy ilyen viszonyból és teljes életet képes élni.)

Apám is olyan féreg, mint a tiéd. Az ilyenek nélkül inkább jobb. Évtizedekig verte anyámat, elüldözte otthonról a nővéremet, pokollá tette a gyerekkorunkat. Anyukám akkor mert csak lépni, amikor szembesült azzal, hogy ez nem lesz jobb. Ez volt 6 éve lassan.

Apám néha bepróbálkozik, összeveszünk, aztán nem beszélünk hónapokig. Fél éve beállított, amikor pont nálunk volt öcsém barátnője is. Elkezdte a lányt szapulni (pedig egy tündéri teremtés) és az öcsémnél elszakadt az a bizonyos cérna (85 kilós, 190 centis nyomozó-hallgató a Közszolgálatin... nem kis ember) és odacsapott neki egyet és nem túl nagyot. Vérezni sem vérzett, de összevizelte magát az apánk és nagyon gyorsan távozott.

Akik nem éltek át ilyesmit, nagyon könnyen mondja, hogy ott kell hagyni stb. Ezek az agresszorok nagyrészt komoly anyagi és lelki függésben tartják a családjukat.