Kivételező szülő miért a nem szeretett gyerekétől várja, hogy ápolja?

Ketten vagyunk testvérek, 16 év korkülönbség van köztünk.

Anyánk mindig a kisebbet kényeztette, mindig arra hivatkozott, hogy mert ő kicsi.

Ez a kivételezés nekem akkor lett nyilvánvaló, mikor kamasz lett, és rengeteg dolgot megengedtek, megvettek neki, amit nekem soha.

A kapcsolatunk sose volt szoros, anyánkkal kimondottan rossz.

Most egy betegség miatt ápolásra szorul, egy évig biztos, de lehet, hogy élete végéig. Kertes házban él, begyújtani se tud majd egyedül.

A húgom amint lehetett, összeköltözött a párjával, és 2 órányi távolságra költöztek.

Mi viszonylag közel lakunk, 10 percre.

Most mindenki azt várja, hogy én fogom ápolni. Azért, mert a húgom párja ki nem állhatja anyánkat, oda nem mehet. Ezért is költöztek.

Csakhogy: nekem itt a munka, 3 kicsi gyerek, és egyszerűen nem tudom megoldani, hogy két kertes házat rendben tartsak, télen pedig fűtsek nála, vagyis 2 óránként tegyek a tűzre.

A testvéreméknek központi fűtés van, ott ilyen gond se lenne.

Az én párom se kedveli anyám, mi meg egy légtérben se tudunk tíz percig megmaradni. Eddig is mi nyírtuk a füvet, etettük a kutyáit, ha szanatóriumban volt, de ápolni nem fogom. Egy fizetésből nem tudunk megélni.

Öregek otthonába nem is akar menni, és nincs is rá pénzünk.

Miért lenne jobb, ha mi ápoljuk, miközben mi se szeretjük?