Miért vár sok szülő lehetetlent a gyerekétől? Mit szólnátok ha puskázni kezdene?

Nem várnám a gyerekemtől, hogy kitűnő legyen. Nem lehet mindenben ugyanolyan jó.

Annak persze én sem örülnék, hogy puskázik már általánosban. Ráadásul rendszeresen.

De hát ebbe a szülők kergették bele.

Túlzott elvárásaik vannak. Nem hiszem, hogy meg fognak változni. Sajnálom a gyereküket.

Sosem vártak el tőlem lehetetlent, én vagyok maximalista. Én viszonylag sokat puskáztam a gimi alatt, mivel a tananyag sok, én pedig a kitűnő átlagra hajtottam.

Kémiából, fizikából, biológiából, földrajzból és az olyan tárgyakból, amikből nem kell érettségi, alig tanultam. Mindig megtanultam 2-3 anyagot, azokból jelentkeztem felelni, így nem kellett attól tartanom, hogy kihívnának, amikor nem tanulok, hiszen volt elég jegyem.

Témazáróknál vagy az volt, hogy lefotóztam a dolgozatot és elküldtem olyan barátnak, barátnőnek, aki az adott tárggyal tanult tovább (pl. orvosi, mérnöki, stbstb) és ők megírták nekem, én gyorsan lemásoltam az utolsó 10 percben. Vagy csak beültem egy olyan osztálytárs mellé, aki becsülettel tanult... :)

Ettől függetlenül nem vagyok lusta, a továbbtanuláshoz szükséges két emelt érettségim megvan, mindkettő 90% feletti és nyelvvizsgáim is vannak, szóval nem mondanám, hogy láblógatással töltöttem a gimis éveimet.

Anyáék tudtak mindenről, de nem szóltak. Furán is vette volna ki magát. Úgy vannak vele, hogy amíg nem vagyok bajban, nincs gáz a suliban, addig nem szólnak.

Ez a helyzet a hiányzásokkal is. Bár ez gimi, de általánosban sem viselkedtek máshogy, bár ott azért puskázás nélkül is ment a kitűnő átlag.