Utàl anyàm, mit csinàljak?

Szò szerint utàl anyàm. De tényleg, 16 évesen mosok, főzök, takaritok. Egész nyàron a hugomra vigyàzok míg ők dolgoznak(oke semmi bajom ezzel) de amikor hazajönnek csak az kapom"semmirevalò,nem csinàlsz semmit, nem mehetsz sehova, szerencsétlen, ennyi idősen én... " anyàm az szive szerint kirakna.nem tudom mit tegyek de nagyon unom. ma közölte velem hogy egy dög vagyok ezért egész nyàron még csak a làbam sem tehetem ki a lakàsbol(eddig is heti 1x elmehettem jobb esetben) igazàbol nem tudom mit tettem hogy nem mehtek ki de bekattant. Komoly kapcsolaton van. Baràtommal sem mehetek sehova és neki is folyton azt mondogatja hogy semmirevalò vagyok meg mennyi rendes làny van. Pedig az anyukàja nagyon szeret pàrszor suli utàn lementem nàlluk és ha ő dolgozott besegitettem a haztartàsba is. Nagyon szeretnek de nem örülnékbha megismernék a csalàdom.apàm minden màsodik szava Istenkàromlàs. Szerinte egy szerencsetlen semmirevalo vagyok. Azt mondta tovàbbtanulàsrol ne is àlmodjak. Beraknak egy gyàrba aztàn szenvedjek meg ha kell pénz. 18 éves korom utan azt mondta a kezembe adja a személyimet és mehetek amerre jolesik. Hàt mondhatni néha ez vigasztal. 2 év és vége. Itt maradnak a tökéletes kislànyukkal (aki rosszabb 10 fiunàl. A bölcsibe ie csak panasz van rà) anyàm nem hajlando egy levegőt szivni velem. Ha kimegy a konyhàba engem beküld a szobàmba vagy forditva. Nem tudom mi a baj de jol esett kiirni magambol. :( talànba tulvilàgon megértem az ilyen embert.