Hogyan hagyjam figyelmenkívűl a szüleim folyamatos cseszegetéseit?
Egy teljesen kitűnő tanuló, három nyelvvizsgával,jogosítvánnyal rendelkező lány vagyok, aki az utóbbi 4 évben sokat is fogyott,szóval ezeket sorolhatom az érdemeim közé.
Tudom,hogy azt,hogy ezeket megszerezhessem nagy szerepe volt benne a szüleimnek, főleg a pénzüknek persze, szóval hálásnak kell lennem, de ezek az eredmények mellett se vagyok sosem elég jó.
Mindig is feltételhez kötötték a szeretetüket,jó jegyekhez,szépséghez stb.
Így jelenleg itt vagyok 18 évesen eléggé szeretetéhesen és kissé önbizalomhiányosan, de továbbra sem jó semmi.
Ha mondok valamit az a baj.
Ha nem beszélek az a baj.
Ha vannak barátaim az a baj.
Ha nincsenek az.
Ha elmegyek velük rosszul érzem magamat a társaságukban, de ha nem, akkor bűntudatot keltenek,hogy miért nem vagyok hajlandó velük menni.
Sosem jó semmi, semmi sem elég,mindenben a rosszat keresik. Annak ellenére,hogy ebben nőttem fel, még mindig rosszul esik. Van valakinek tapasztalata,hogy hogyan hagyhatnám figyelmenkívűl a szavaikat?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!