Hogyan hagyjam figyelmenkívűl a szüleim folyamatos cseszegetéseit?

Sajnos az van, hogy az ilyen szülőknek nem lehet megfelelni. Lehetsz bármilyen tökéletes, akkor sem vívhatod ki az elismerésüket.

Tudom, mert az én szüleim is ilyenek voltak, hiába voltam kitűnő, nyelvvizsgák, stb. és akkor még jól is néztem ki, vékony és szép voltam - nem volt jó nekik.

Utána megkapták a magukét: megbuktam az egyetemen és az évek során 70 kilót híztam. Már nem tudnak velem dicsekedni :) Visszasírhatják a régi időket.

A lényeg, hogy nem másoknak kell megfelelned. Nekem azt is meg akarták szabni, hogy mit tanuljak, mivel foglalkozzak. Nekem szerencsém volt, mert - totálkisan figyelmen kívül hagyva az ő elképzeléseiket - sikerült megtalálnom azt, amivel szeretek foglalkozni, és jól is keresek vele. Nem próbálok nekik megfelelni - úgysem lehetne - csak egyedül saját magamnak. Javaslom, te is erre koncentrálj, ne lehetetlen dolgokkal próbálkozz.

Sajnos én is hasonló cipőben járok. Ugyanis az én szüleim is úgy kezelnek engem, mint egy 5 éves óvodást.

Elmúltam 19 éves, de még mindig nem mehetek sehova a saját elhatározásomból, ha felhozok valami jó programot vagy ötletet, akkor az csak azért “szar”, mert én mondtam.

A tanulmányaimban szó szerint kidolgozom a belem. Ez az évem is úgy telt, hogy minden nap 5-kor keltem, nyolcra beértek az iskolába, és este fél nyolcig (!!!) le se emelhettem a seggem a buszról. Hihetetlenül túlterhelt ek éreztem magam. A hétvége volt az egyetlen, amikor pihenhettem volna, de állandóan cseszegetnek, hogy “csináljak rendet a szobámban, mert ha nem, akkor elveszik az iPademet, meg a telefonomat, meg a szemem előtt fogják szétverni...”

Bocsánat, de felnőtt ember vagyok! Más szülő próbál jófej lenni a gyerekével, próbál a gyereke barátja lenni a generációs különbségek ellenére is, de nálunk diktatúra van.

A dolgot még az is szépíti, hogy van egy 5 évvel fiatalabb húgom, aki elég kis koslatós, nincsenek önálló gondolatai, így mindig azt csinálja, amit a szüleim diktálnak neki. Amíg a nekem egy hónapot, vagy fél évet kell imádkoznom valamiért, addig ő egy csettintésre, vagy hiszti re megkap minden nagyobb volumenű ajándékot AZONNAL.

Ez valami botrány!

És mivel én szolidabb természet vagyok (bár ők meg vannak arról győződve, hogy egy agresszív, követelőző ember vagyok), tőlem gyakran még egy leakciózott ruhát is sajnálnak...

Rühellek velük nyaralni menni, az unalmas hülye programjaikra menni...

Szerintem ez akkor fog megoldódni, ha végre lesz saját háztartásom, és jóval kevesebbet látom majd őket.

Szuper, ha van pár jó barátod, akikkel tudsz ezekről beszélgetni, de nekem még az sincs.

Nálam ez csak az apám oldaláról megy.

Tanulmányok: Kitűnő lettem mindenből? Emelt angol érettségi ötös? Megyei-országos versekenyen dobogós helyezés? Semmit nem kaptam, még csak egy vállveregetést sem, hogy "szép volt fiam". Vagy kétszer volt talán, hogy valami dicséret félét mondott.

De ha becsúszott egy hármas vagy egy négyes, akkor ment a "tanulj jobban mert semmi nem lesz így belőled" meg "mehetsz majd kubikosnak, annak csak jó leszel" és a "ha nem tanulsz, éhen fogsz halni, mert hogy a két kezed után nem fogsz tudni megélni az biztos"

Mindent erőltetni akart, hogy csináljak. Menjek ezt bütykölni, azt bütykölni, itt figyeljem mit csinál, ott figyeljem mit csinál, csináljam utána. Ha jó volt, nem szólt semmit, ha elrontottam akkor elég durván rám hívta még a jóistent is..

Én úgy oldottam meg, hogy megmondtam neki kerek perec, hogy nem csinálom amit mond és kész. Nem érdekelt az hogy mit mond a jegyeimre. Úgy tanultam ahogy tudtam és ahogy nekem jó volt. Ha mentem neki segíteni vagy dolgozni, akkor is csináltam a saját módszeremmel, akármit is mondott. Ha nagyon elvetette a sulykot, és már csak ócsárolni tudott, egyszerűen otthagytam, hogy akkor csinálja meg egyedül.

Ne akarj nekik megfelelni, csak magadnak. Hagyjad, hadd beszéljenek. 18 éves fiatal felnőtt nő vagy és tiszteled a szüleidet. Oké, hogy nekik köszönhetsz mindent, de meg kell húznod a határokat. Az már rég rossz, ha a szülők feltételhez kötik a szeretetet és támogatást.. Mondd meg nekik, hogy a te életed, úgy csinálod a dolgokat ahogy akarod. Ha nem tetszik akkor meg csinálják meg ők helyetted. Lehet, hogy neheztelni fognak az elején, de majd leállnak. Legrosszabb esetben pedig dolgozol, szedsz össze egy kis pénzt, és lelépsz otthonról. Azok alapján amit leírtál magadról, szerintem meg tudnál élni. Én összetenném a kezemet ha ilyen talpraesett, okos lányom lenne majd.

És ne akarj mindenkinek megfelelni. Szülőknek se akarj maximálisan. Még a legnormálisabb szülők sem értik meg pl. a túlzott bulizást (aminek része ital, alkalmi szex), pedig ez hozzátartozik a fiatalsághoz.

#5

18 évesen 3 nyelvvizsga? Kuriózum!

Amíg együtt élsz velük, addig sehogy. Uralni akarnak, a tulajdonuknak tekintenek. Ők pont ugyanezt a nevelést kapták. El kell menni dolgozni, kollégiumban lakni, otthagyni őket. Semmilyen körülmények között ne olyan szakon tanulj tovább, ami téged nem érdekel, mert bele fogsz betegedni!

Amíg otthon vagy, ne csevegj velük, ne halld meg a véleményüket, engedd el a füled mellett. Érezniük kell, hogy nincs hatalmuk fölötted, mert magadtól is erős vagy. Ha nem állsz neki vitatkozni, se pedig bőgni, már nem lesz érdekes számukra a műsor, amit adnak.