Miért kezelnek óvodásnak?

Te "csapod le egyedül a hisztit" itt, nem a szüleid.

Nem megkérdezed őket, hogy mit szeretnél hétfőn, hanem már előre hisztizel, hogy biztosan nem fognak elengedni, és miért ilyen szemetek veled és egyáltalán.

Féltenek, épp azért, ami vagy: egy 16 éves kislány. Sokat lendítenél a helyzeteden, ha normálisan elmondanád nekik, hogy mit szeretnél, és miért. Nem hisztizve, nem sértetten, nem így, ahogy most ide leírtad.

Nincs olyan varázsmondat, amit majd itt elmondanak neked, és az meggyőz minden szülőt mindenről.

Valami olyasmi lehet a háttérben, hogy eleinte agggódtak, hogy túlzottan otthonülő vagy, erre lett a kutyus, te napi 2 órákra elmész vele sétálni, lehet, hogy ha otthon vagy, akkor behúzódsz a szobádba tanulni, olvasni, bármi, és kicsit úgy érzik, hogy "elvesztettek", átestél a ló túlsó felére, és már mennél mindenhova, ahol nem tudnak vigyázni, figyelni rád.

Próbálj nagyon nyugodtan, kedvesen reagálni az ilyen szitukra. Nem az a kérdés, hogy 15, 20, vagy 25 km-re van-e az adott falu/város, hanem hogy ők biztonságban tudnak-e téged. Mond el, hogy mi a terved, mit szeretnél (konkrétan hova mennél, pl boltba, ruhát venni mert kinőtted az összes normális pólód, vagy kell egy fürdőruha stb), vagy találkozni egy barátoddal, stb. Ha tudják előre, h mi a terved, hova mész, mikor, kb mikorra érsz haza, esetleg: hogyan tudnak elérni (van esetleg telefonod?), akkor talán engedékenyebbek lesznek.

Nem tudom, volt-e olyan, hogy nem értél haza akkorra, amikorra ígérted, vagy mégsem ott voltál, ahova elmentél (akár kutyasétáltatáskor!), esetleg kerültél-e bajba (nem feltétlenül olyan helyzetbe, amit te bajnak ítélsz, de olyanba, ami egy szülőt már megijeszt), vagy történt-e az ismerősi körben fiatal lánnyal valamilyen gond (támadás, eltűnés, bármi), de ha bármi ilyen volt, akkor nehezebb utána visszaszerezni a bizalmat.

Ha nem volt ilyen, akkor nehezebb ügy, mert az ő belső szorongásukat kéne legyőzni.

Még egy tipp, de ez nem megoldás hétfőig, csak hosszú távon:

Rendszeresen próbálj engedélyt kérni, hogy (kisebb távolságokra) elengedjenek. És amikor nemet mondanak, akkor ne erőltesd, ne tiltakozz, max egyszer kérdezz rá udvariasan, h Miért?, de bármi a magyarázat, hagyd rá, hogy jó rendben, és vonulj vissza szomorúan. Az a gyanúm, hogy a többedik ilyen szomorú visszavonulás után már a szüleid fogják érezni, hogy ez így nagyon visszás, újra és újra megtiltani a 16 éves lányuknak, hogy bárhova elmenjen.