A szüleim nem hagynak felnőni. Mikor kéne önállósodnom? 18/L

A helyzet az, hogy édesapámmal élek, -anyámmal nem tartom a kapcsolatot- így ő dönt mindenről a neveltetésemmel kapcsolatban. A probléma ott kezdődik, hogy nem hagyja, hogy felnőjek. Soha nem enged el sem szórakozóhelyekre, sem fesztiválokra, sem koncertekre. Gimnáziumban ezért nem tudtam/tudok egy társaságba sem beilleszkedni, mert a hétvégenti ,,csapatépítések" egy helyi kocsmában zajlanak ahova természetesen engem nem engednek el. Tudom, hogy nem hangzik valami jól ez a kocsmás sztori, de a többségük nem azért megy, hogy leigya magát, hanem azért, hogy jót beszélgessen és társaságban legyen. Kicsit eltértem a tárgytól, de a lényeg az, nyáron jön a kedvenc együttesem koncertet adni(nem fesztiválra), és nagyon sokat jelentett volna, ha elengednek de ez nem így történt.(a jegyet természetesen fizettem volna) Megkértem apámat (tudom hogy fura), hogy akkor jönnön velem ő is, és úgy elenged-e de a válasz szintén nem volt. Ezek miatt érzem azt, hogy nem hagyják, hogy éljem az életemet, és én mindig mindenből kimaradok. Úgy érzem el kéne költöznöm ahhoz, hogy önálló életem lehessen de kollégiumba nem vennének fel, mert közel lakom az iskolához, lakást meg nem tudnék bérelni. Ha elköltöznék, rengeteget kéne dolgoznom és nem tudnám fenntartani az 5ös átlagomat, így gimnázium alatt lehetetlen az elszakadás. A kérdés az lenne, hogy szerintetek hány éves kortól tudnék úgy elköltözni, hogy a jövőbeli karrierem ne döntsem romba? Nálatok ez hogyan és milyen idős korban zajlott? Hamarosan muszáj lesz a saját lábamra állnom, hiszen 23-24 évesen végzek (remélhetőleg:D) egyetemen, és az elég késői arra, hogy megkezdjem az életet. Elvileg ezek a legszebb évek (17-24) az ember életében, de ha így folytatom elillannak anélkül, hogy megélhetném őket.

Köszönöm, hogy végigolvastátok.