Évek óta folyton a képembe vagdossák a szüleim az örökséget, hogy ők mennyit dolgoztak, semmit nem lehet velük megbeszélni, elegem volt, le akarok mondani az örökségemről, hogy csináljam?

nemigazán tartom már velük a kapcsolatot, 10 éve költöztem el otthonról, most vagyok 35 éves..de néha ha találkozunk és meg kell beszélnünk valami családon belülit, folyton folyvást mindig oda lyukadunk ki, hogy majd mi kapjuk (ketten a tesómmal) az örökséget..és hogy ők mennyit dolgoztak..és hogy majd mindent mi kapunk.. teljesen úgy csinálnak, mintha mi ketten a testvéremmel nem dolgoztunk volna 16-17 éves korunktól kezdve..

de a lényeg az, h semmit, szó szerint semmit nem lehet velük megbeszélni..legutóbb például amiatt kaptunk össze, mert általábavéve nagyon sok telefonszámlát fizetnek, olyan 30-35 körüli összegeket, hát erre összeírtam nekik egy számukra kézenfekvő olcsó pakkot, amiben maximum 18-20 ezer forint lenne a számla..ja és van otthon náluk vagy 6 db SIM kártya.. de minek, semmi értelme..elmagyaráztam nekik, h már nem a 80as évekbe vagyunk, amikor 15 évet kellett várni egy trabantra..mert lemegy a boltba és 10 perc alatt a zsebébe van a SIM..szóval azokra a SIM kártyákra is fizetnek mint a katonatiszt értelmetlenül..nem tetszett nekik és hogy én mit képzelek magamról, h kioktatom őket stb.. és már emelte is a kezét fenyegetve, h megcsap..nagyon fáj, h semmit nem tudunk értelmesen felnőtt módjára megbeszélni..

apámnak nagyon hamar eljár a keze..ha nem úgy történnek a dolgok, ahogy azt eltervezi és azonnal kiabálni kezd, ha módosítást szeretnénk eszközölni (értsd nem rosszat, hanem jót akarunk, pl hogy kevesebbet fizessenek, vagy több ideje legyen, vagy olcsóbb megoldást keresünk bármi meg ilyesmikre gondoljatok) még 30 éves korunk fölött is odacsap nekünk, ha otthon vagyunk, és ő ki is jelentette, h mi mindigis a gyerekeik leszünk akiknek oda fog csapni még akkor is, ha 60 évesek leszünk

apám azt se érti, h én gyárban dolgozok 70 km-re és ott is lakok és nem jöhetek el csakúgy onnan csak mert ő azt akarja, h rendelkezésre álljak mert ő éppen szerel valamit a mezőgazd gépein..azt is a fejemhez vágja, h mit képzelek én, h túlórázok és nem szaladok haza neki szerelni segíteni..aztán volt olyan, h haza ráncigált aztán 3 napig csak söröztek a szomszéddal de semmit nem csináltak, 3 napot elvett akkor is az életemből a semmire

úgyhogy nekem teljesen elegem van belőlük..az öröklés felhánytorgatásából, a bántalmazásokból, a pofonokból és úgy döntöttem, h önként meg akarok szabadulni a tehertől, lemondok az örökségről, és meg akarok szakítani velük minden kapcsolatot..elég volt a lelki terrorból amit a szüleimtől kapok gyerek koromtól kezdve..a testvérem is hasonlóan gondolkozik, és őt sem érdekli az öröklés, kijelentette, h a szüleinktől egy fillért se fogadna el, ő is minél előbb meg akarna szabadulni ezektől a gondoktól..mit tehetnénk?? hol kezdjük??