Évek óta folyton a képembe vagdossák a szüleim az örökséget, hogy ők mennyit dolgoztak, semmit nem lehet velük megbeszélni, elegem volt, le akarok mondani az örökségemről, hogy csináljam?
nemigazán tartom már velük a kapcsolatot, 10 éve költöztem el otthonról, most vagyok 35 éves..de néha ha találkozunk és meg kell beszélnünk valami családon belülit, folyton folyvást mindig oda lyukadunk ki, hogy majd mi kapjuk (ketten a tesómmal) az örökséget..és hogy ők mennyit dolgoztak..és hogy majd mindent mi kapunk.. teljesen úgy csinálnak, mintha mi ketten a testvéremmel nem dolgoztunk volna 16-17 éves korunktól kezdve..
de a lényeg az, h semmit, szó szerint semmit nem lehet velük megbeszélni..legutóbb például amiatt kaptunk össze, mert általábavéve nagyon sok telefonszámlát fizetnek, olyan 30-35 körüli összegeket, hát erre összeírtam nekik egy számukra kézenfekvő olcsó pakkot, amiben maximum 18-20 ezer forint lenne a számla..ja és van otthon náluk vagy 6 db SIM kártya.. de minek, semmi értelme..elmagyaráztam nekik, h már nem a 80as évekbe vagyunk, amikor 15 évet kellett várni egy trabantra..mert lemegy a boltba és 10 perc alatt a zsebébe van a SIM..szóval azokra a SIM kártyákra is fizetnek mint a katonatiszt értelmetlenül..nem tetszett nekik és hogy én mit képzelek magamról, h kioktatom őket stb.. és már emelte is a kezét fenyegetve, h megcsap..nagyon fáj, h semmit nem tudunk értelmesen felnőtt módjára megbeszélni..
apámnak nagyon hamar eljár a keze..ha nem úgy történnek a dolgok, ahogy azt eltervezi és azonnal kiabálni kezd, ha módosítást szeretnénk eszközölni (értsd nem rosszat, hanem jót akarunk, pl hogy kevesebbet fizessenek, vagy több ideje legyen, vagy olcsóbb megoldást keresünk bármi meg ilyesmikre gondoljatok) még 30 éves korunk fölött is odacsap nekünk, ha otthon vagyunk, és ő ki is jelentette, h mi mindigis a gyerekeik leszünk akiknek oda fog csapni még akkor is, ha 60 évesek leszünk
apám azt se érti, h én gyárban dolgozok 70 km-re és ott is lakok és nem jöhetek el csakúgy onnan csak mert ő azt akarja, h rendelkezésre álljak mert ő éppen szerel valamit a mezőgazd gépein..azt is a fejemhez vágja, h mit képzelek én, h túlórázok és nem szaladok haza neki szerelni segíteni..aztán volt olyan, h haza ráncigált aztán 3 napig csak söröztek a szomszéddal de semmit nem csináltak, 3 napot elvett akkor is az életemből a semmire
úgyhogy nekem teljesen elegem van belőlük..az öröklés felhánytorgatásából, a bántalmazásokból, a pofonokból és úgy döntöttem, h önként meg akarok szabadulni a tehertől, lemondok az örökségről, és meg akarok szakítani velük minden kapcsolatot..elég volt a lelki terrorból amit a szüleimtől kapok gyerek koromtól kezdve..a testvérem is hasonlóan gondolkozik, és őt sem érdekli az öröklés, kijelentette, h a szüleinktől egy fillért se fogadna el, ő is minél előbb meg akarna szabadulni ezektől a gondoktól..mit tehetnénk?? hol kezdjük??
válasza:Én 36 éves nő vagyok. Ha rám kezet emelne valamelyik rokonom akkor beleverném a fejét az asztalba, rábsznám az ajtót és be van fejezve a történet.
De te persze csak menjél haza a pofonjaidért jó csicska módjára. Istenem de szánalmasak tudnak lenni az emberek, ettől már hánynom kell komolyan.
Mit tehetnénk? Hát BSZKI!!! Nem mész oda többet te szerencsétlen. Mi ezen olyan bonyolult?
válasza: válasza:Lemondhatsz az örökségedről, de csak az örökhagyó halála után, amikor a hagyatéki tárgyalásra sor kerül. Ilyenkor az államé lesz az örökhagyó vagyona és az adósságai is, mert bizony az adósság is öröklődik.
Mondjuk, ha engem külön lakó felnőttként csicskáztatnának, ill. meg akarnának ütni, akkor feléjük se nagyon néznék. Ez esetben elképzelhető, hogy szüleid dühükben olyan végrendeletet írnának, amiből semmi nem jut neked. Ami persze bíróságon megtámadható, mert a kötelesrész, ami a végrendelet nélkül örökölendő vagyon egyharmada, az így is jár neked (csak akkor nem járna, ha mondjuk megloptad vagy bántalmaztad volna őket életükben).
Szerintem a következőt tedd:
Ha testvéreddel ugyanúgy éreztek, akkor legyetek ti egymás támaszai. Tartsatok össze, szeressétek és látogassátok egymást. És közös döntéssel együtt szakítsátok meg a kapcsolatot szüleitekkel. Nem kell nekik semmit mondani, csak onnantól nem látogatni őket és letiltani a telefonszámukat (ha másról hívnak, akkor meg letenni).
Az örökséggel meg ne foglalkozzatok. Azzal majd akkor, ha eljön az ideje. Ha pedig elfogadjátok, amit a jog nektek ad a szüleitek hagyatékából, ne legyen lelkiismeret-furdalásotok. Annyit kell tudnotok még, hogy (jog szerint) az örökös kötelessége az elhunytat eltemettetni (annak költségét viselni). Ez többszázezres költség, már csak emiatt se mondjatok le az örökségről vagy végrendelet esetén a kötelesrészről - feltéve ha nem adósságot örökölnétek.
válasza: válasza: válasza:Örökhagyó halála előtt lemondani, halála után visszautasítani tudja. Felesleges lemondanod, ha nagyon akarod majd visszautasítod.
Inkabb csak limitáld a kapcsolatot, legyenek határok.
válasza:Az örökségről akkor tudsz lemondani, amikor a szüleid meghaltak. Addig ezzel nem kell foglalkoznod.
Éld a saját életedet, és ne járj haza, nem kötelező.
válasza: válasza:Határt kell szabni a szüleidnek főleg apádnak. Ez csak az ő mártírkodásuk, hogy az örökségről beszélnek még életükben!
Ebben semmi logika nincs, hagyd figyelmen kívül. Örökségről akkor lehet beszélni, ha anyád, apád már meghalt, addig tárgytalan ez a téma. Én nem mondanék le róla, mert addig nem is létezik, amíg élnek...
Nem mennék haza, amikor ők gondolják, főleg, ha ilyenek velem. Ha nem érti, hogy neked munkahelyed van, dolgozni kell, akkor rányomod a telefont azt cső. Ha utána se érti vagy nem változtat a stílusán biztos nem járnék haza. :)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!