Szerintetek mennyire természetes, hogy azért nem szeretnék saját (vér szerinti) gyereket mert nem szeretném, ha a rossz tulajdonságaimat örökölné?
Sokkal szívesebben fogadnék örökbe gyereket. Rossz tulajdonságok alatt ne azt értsétek, hogy bűnöző vagyok vagy valami nagyon erkölcstelen ember. Nehogy azt higgyétek hogy nem vagyok megelégedve magammal mert megvagyok elégedve teljes mértékben azzal amit elértem. Viszont vannak olyan tulajdonságaim amelyet nem szeretnék tovább adni mert felelőtlenségnek tartanám.
Nektek erről mi a véleményetek?
Ezen már én is gondolkodtam, bár én speciell azért, mert nem vagyok magammal megelégedve és a többi családtagomon is ezt látom és ebbe az érzésbe, életbe nem akarok senkit sem belekényszeríteni.
Tisztában vagyok vele, hogy egy örökbefogadott gyerek, akár sokkal rosszabb is lehet, mint akár én vagyok, de ő már megszületett és ő is méltó egy jó életre.
Szerintem te, kérdező is inkább így gondolod és nem egy "pedigrés kiskutyát" vársz.
Szerintem igazán nem kéne egy kalap alá véve selejtnek titulálni az összes állami gondozásban lévő gyereket. Önhibájukon kívül kerültek oda.
Én sok embert ismerek akik állami gondozásban nőttek fel és teljesen normális felnőttek lettek.
Engem is pár hónaposan fogadtak örökbe, egy másik gyereket is akit ezáltal bátyámnak ismertem. Azonos neveltetés ellenére eléggé kiütköztek a különbségek, ami fontosabb lehet hogy az egész családhoz viszonyítva is. Tizenéves koromban szélsőséges konfliktusaink voltak, ezért sor került egy közös beszélgetésre az igazgatóval. A beszélgetés után négyszemközt annyit mondott, hogy ne vegyem sértésnek a családom felé de már mindent ért. Ő nem tudta hogy örökbefogadtak.
Pár évvel később egy pszichológussal volt családkonzultációnk.
Ő is utána a személyes beszélgetés során említette hogy a hozott anyag nehezen összeegyeztethető a környezettel.
Nem alá-fölé rendeltségről van szó hogy ki a jobb,ki a rosszabb de mások vagyunk.
Nem vagyok az örökbefogadás ellen de... Legtöbben szeretnek vagy szeretnének 2 évesnél fiatalabb gyereket örökbefogadni. Ebben a korban még nem igazán állapítható meg milyen adottságokkal rendelkezik valaki. Aztán jönnek a meglepetések...
Persze az sem garancia semmire ha a biológiai szülők nevelik a gyerekett. De az örökbefogadás is egy zsákbamacska, mindkét fél számára. Én nem érzem magam szerencsésnek hogy örökbe fogadtak.
Hát, szerintem ilyen hozzáállással neki se menj az örökbefogadásnak, főleg ne hangoztasd azokat a rossz tulajdonságaidat, amik miatt örökbe akarsz fogadni, mert nem jó pont a Tegyesznél....
Amit mondasz, az egyébként több sebből is vérzik. Egyrészt a gyerek "tulajdonságai" de legfőképp a külső jegyei 20% genetika. A többi tulajdonsága mind az lesz, amit te "ráragasztasz", tőled látni és eltanulni fog, tehát kvázi ha nem tudatosan fogod a viselkedésedet kezelni, akkor olyan lesz mint Te. Ez 100%
A másik a betegségek része. Persze lesz arról tudomásod hogy az a gyerek akit örökbe kívánsz fogadni, egészséges-e, stb. de mindenre nem fogsz választ kapni, nem egy genetikai térképpel a kezükben születünk, hogy nézd, én majd 10 éves koromra 70% eséllyel leszek cukros. Az örökbefogadott gyereked is lehet akármilyen beteg később, a hajlamot öröklik sokszor, nem magát a betegséget. Azt meg egy örökbefogadott gyereknél végképp nem tudod, milyenek voltak a felmenők. Szóval én átgondolnám a helyedben ezt az örökbefogadás kérdést, mert nem ezért szoktak örökbe fogadni, és elég ferde szemmel fognak a Tegyesznél és a pszichológusnál is rád nézni, és nem biztos hogy alkalmas leszel örökbefogadásra, ha így ezekkel indítasz.
Egy "örökbefogadó" leendő szülő.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!