Anyukám folyton azt mondogatja, hogy neki unoka kell. Most ezzel mit lehet csinálni?

Nálam ezt 26 éves korom környékén kezdte, amikot pont szakítás után voltam és jó ideig nem is terveztem ismerkedni sem. Nekem a kisbaba ruhákat mutogatta, hogy mennyire megvenné, ha lenne unokája... Az is milyen csinos...

Én először azt mondtam, hogy szerezzen bele gyereket. Nevetett, de onnantól több alkalommal is szóba került újra. Mindig ugyanaz a válaszom volt. Amíg a következő három kérdésre nincs válasz, addig el se kezdek gondolkodni a gyerek vállaláson:

Kinek? Hova? Miből?

Tisztáztam, hogy amíg nincs stabil anyagi és kapcsolati hátterem, illetve egy otthon, ahova bazavihetnék egy babát, addig képeken nézem maximum.

Ha ezek meglesznek, akkor sem leszek köteles azonnal szülni, csak ha úgy érzem.

6 év múlva született meg a várva várt lány unoka, akinek így már mindenki örül.

Anyukád egyelőre csak magára gondol, a szülői felelősséget nem veszi figyelembe. Ezt kéne tudatosítani benne.

Lassan 50 leszek. Eddig még nem sikerült rájönnöm mi ütött a nőkbe, ezzel az unoka mániával.

Pedig több ismerősöm is nagymama, de egy szikrányi késztetést nem érzek, hogy babázzak, gyerekezzek újra.

Örülök, hogy egyre nőnek és önállósodnak a gyerekeim.

Én azt várom, hogyha kirepülnek a gyerekek férjemmel pihenjünk.

Fogalmam sincs mit lehetne tenni, mert számomra érthetetlen ez a primitív, követelőző viselkedés.

Kérdezd meg hogy szerinte 19 évesen mire kéne szülni? Vagy szerinte a gyerek után kibújik egy jól fizető állás és egy lakás? Mint a 3-as ikrek?

Nővérdet meg sajnálom, most bele akarják kényszeríteni egy kapcsolatba mint valami tenyészkancát mert jaj onoka?

Ha annyira akar anyád szüljön egyet de ne más micsodájával verje a csalánt

O en megertem anyudat. Persze idegesito a folyamatos szajkozas, de fogadjatok el ti is. Nyugtasson az a tudat, hogy 1. legalabb mikor jon az unoka o biztos felajanlja magatol.a segitseget es az anygon jol fog jonni (fozhet, babat setaltathat, takarithat, segithet bevasarolni, vigyazhat a gyerekre, amig te/tesod elszalad fitnessbe/fodraszba/szortelenitesbe es nem lesztek elhanyagolt, elhizott befordult tipusu anyukak)

2. egy ido utan magatol abbahagyja, belatja neki még nem.lesz unokaja es magatol befejezi ezt a temat.

Sajat tapasztalataim a fenti.

A ti megertesetekrol pedig: anyukad 50, tesod 30, azaz anyud 20 evesen mar szult. Valoszino az o felmenoi se 40 folott kezdtek rohangalni meddosegi szakemberhez es lombikra (kicsit sarkitok) az elso babaert. Igaz teged ezek szerint 30 evesen szult, de az az o idejeben mar "oreg" anyukanak szamitott. Mivel ahogy ti kirepultok, felnottok az anyukakban lesz egy hianyerzet, foleg ha alapbol csaladkozpontu, ha nincs mas hobbija, es korulveszik "fiatal 50-es nagyik", akik a munkatarsai, baratnoi. Sose tudhatod ő nem kap-e beszolasokat pl.: na szegenykem a te lanyaidnak se lesz sose gyereke, ezt jol elcseszted. Es o is csak nehezen kezeli ezeket a helyzeteket.

A masik o most fittnek erzi magat es tettrekesznek (probaljatok elterelni a figyelmet valami uj elfoglaltsag, uj neki valo tarsasag iranyaba...), es idealisnak az idot unokazasra. Abban sajnos igaza van, hogy ideje (nem neked/tesodnak, hanem neki:-)), ti max gondoljatok bele, hogy 10-15 ev mulva mar kevesbe lesz jo az eronlete, lehet kiderul rakos, kronikus beteg vagy egyszeruen kezd szenilis lenni (ne igy legyen, de oregedni fog ez biologiai teny). Es egy 60-70 eves nagyi mar nemis fog tudni ugy segiteni, még ha szeretne se. (Ez teged ne stresszeljen, de ot lehet stresszeli.)

Az nagyon szerencses helyzet, hogy van hova mennie babazni es kielnie eziranyu vagyait. Akár penzert is vallaljatna bebiszitterkedest (ebben ti is segithetnetek neki:-) valakit felhajtani, akinek szuksege van potnagyira.

Ami a legfontosabb beszelgessetek vele idorol idore, peldaul te mondhatnad, hogy o anya megertelek, hogy te lekes vagy most es mas mar unokazik, de latod szegeny noverem is még azert kuzd, hogy legalabb olyan parkapcsolata legyen, amiben a gyerekvallalas majd eszebe juthat. Milyen sokat valtozott a vilag...meselj regen miylen volt blablabla. Termeszetesen egy beszelgetesben te meg szepen kifejtheted, hogy te is tudod, hogy lehetne maskepp, de nincs, mi a mai tendencia es igen biologiailag tul oregen vallalnak a nok gyereket...es hiab a sok "cseszegetes" nem lesz ettol hamarabb unoka. De ne aggodjon amikor lesz o is nagyon fog orulni. Stb stb.

Veszekedni kar vele, csak megbantjatok (ez is tapasztalat).

Ez örök vita... aki 20-30-40 éve már azt is tervezgeti, hogy majd milyen jó lesz unokázni, meg milyen szép gyerekei lesznek az Évikének meg a Gáborkának, és majd milyen jó családi programok lesznek, meg miket fognak megtanítani nekik, esti mese, stb stb stb... annak gyakorlatilag trauma, ha ez az álom eltűnik a semmibe és mindenről le kell mondania, hiába, hogy nem ő szülné a gyereket meg a többi.

Persze ez nem jogosít fel senkit arra, hogy szándékosan piszkálja a gyerekét meg ármánykodjon a háttérben. Nyilván az lenne a legjobb, ha ezt sikerülne higgadtan, értelmesen megbeszélni.

De szerintem ilyenkor nagy türelemmel és sok szeretettel kell hozzáállni a dolgokhoz, minél megértőbben. Persze mind a két fél részéről.

Ha egy szülő szeretne unokákat, de nem lehet neki, mert a gyereke viszont nem szeretne, az hasonló érzés, mint amikor egy nő szeretne gyereket, és nem lehet neki soha. Nem ugyanaz, de nagyon hasonló.

Másik oldalról viszont igen, elképesztően megterhelő és nyomasztó, amikor valaki olyasmit akar ránk erőltetni, amit mi nem akarunk, és ezzel nyaggat kb. örökké. Főleg, ha olyan ember teszi, akit szeretünk, ergo nem intézhetjük el annyival, hogy elküldjük a fenébe.

Nem hiszem, hogy 30 vagy akár 40 évesen ne lehetne még gyereket vállalni, nagyszülőnek lenni pedig ugyanúgy lehet 60-70 évesen is, csak ugye, vigyázni kell az egészségre.

Az én édesanyám is az 50-es éveiben jár, de nagyon furcsa lenne, ha nagymama lenne. Legidősebb testvérem 30 éves, komoly kapcsolatban, de még nem alapozták meg úgy az életüket, hogy készen álljanak egy gyerekre, ezért nem is erőlteti senki és szerintem még rá is érünk mind.

A lényeg, hogy a kommunikáció működjön. Üljetek le anyukáddal, az se lenne rossz, ha tesódék is ott lennének. Beszéljétek meg, mégiscsak egy család vagytok, nehogy emiatt legyen később nagyobb konfliktus.

Akik azt írják, hogy meg lehet érteni az anyukát... hát, én meg nem értem meg az ilyet soha!

26 éves vagyok és nekem is mondja anyám folyton. Azon kívül, hogy lediplomáztam és van már jó állásom, meg valamennyi tartalékom, semmim nincs. Se lakás, se kocsi, semmi. Albérletben lakom, de ahol most vagyok is úgy kerültem be, hogy előtte majdnem az utcán végeztem, mert az albérletpiac borzasztó, kis lyukakat ajánlanak 100 000-ért + rezsi + közös költség, harmadmagaddal stb. És akkor jön anyám, hogy mikor unokázhat, ne keressek én egyfolytában kifogást, neki sem volt könnyebb. Aha, 22 évesen szült, de már saját háza volt, mert örökölt. Apám 10 évvel idősebb volt, gazdag családból jött, megtolták őket onnan is. Engem egy fillérrel nem támogattak még egyetem alatt sem, mert "nincs", bár érdekes szitu, mert éppenséggel volt mit a tejbe aprítani akkor is.

Nekem is vannak ilyen belső konfliktusaim, hogy egyrészt jó lenne fiatalon szülni, másrészt nincs hova és belátható időn belül nem is lesz. Plusz imádom a munkám és ha jelenleg a lakhatás meg is lenne oldva, akkor sem biztos, hogy örömmel maradnék ki évekig. És akkor még nem ejtettem szót a párkapcsolatról.

Szóval, ez mindnekinek a magánügye. Nekem is vannak ilyen gondolataim és megvan a magam baja, nem kell még, hogy mások nyomás alá helyezzenek. Mindenki törődjön a maga dolgával, meg a maga méhével. Senkinek nincs joga gyereket számon kérni másokon.

Dehogy olyan, mintha nem lehetne gyereke. Kicsit sem. Már van neki. Az, hogy ő olyan önző, hogy nem hagyja békén a gyerekét, az ő baja.

Gyereket megszülsz, az mininum 18 évig a te "gondod", ha jó, ha rossz, ha fáradt vagy. Unoka hétvégéken jön, és le lehet passzolni az anyjának, ha unod. Kb mint a kisgyerek, mikor kiskutyát akar, aztán a szülei törődnek vele.