Nevelési tanácsadóba kellene mennünk?

Először én is félre olvastam, hogy 4 év 8 hónaposan ismerted meg, aztán rájöttem, hogyan érthetted: tehát 8 hónaposan ismerted meg és most 4 éves.

Ha jól értem, ti nevelitek, anyuka "vasárnapi anyuka".

Nos, valószínűleg sok sérülés érte már 8 hónapos koráig, és ezek nem begyógyítva lettek, hanem még tovább rontva.

Az pl. a világ legtermészetesebb dolga, hogy nem hagy beszélgetni, csak rá lehet figyelni. A mi gyerekünk hasonló korú, tündéri aranyos tud lenni, születésétől (sőt: fogantatásától) kezdve nemcsak mi (szülei), hanem az egész rokonság szeretettel és örömmel fogadja mindig. És így is adódnak hisztik, rossz néven veszi, ha anyukája mással beszélget stb. Namost akkor képzelem, milyen lehet az, aki töredék ennyi szeretet, odafigyelést kapott, válási traumát élt át csecsemőkorában.

A nevelési tanácsadó jó ötlet, esetleg maszek gyerekpszichológus, ha elérhető és meg tudjátok fizetni.

És sok-sok szeretet, ölelés, simogatás, puszilgatás, kedvesség!

Tartsd szem előtt, hogy a kisgyerek, amikor legundokabbul viselkedik, akkor van legjobban rászorulva a szeretetre!

"Az anyukája neveli, mostanában egyre többször hozza ide , hogy ő nem bír vele, tervezni már semmit nem tudunk, mondta neki párom akkor hagy neveljük mi, de nem mert majd kinövi, de így meg mi bolondulunk meg."

Nem akarok megbántani senkit, de nem való mindenkinek a gyereknevelés. A gyerek hiába pici, ha úgy bánnak a szülei vele mint egy ronggyal, hogy ha nem tetszik a viselkedés lehet egymásra passzolni, az csak ront a helyzeten.

Azért te (kérdező) is fogalmazhatnál egyértelműbben. A nyitókérdésben azt írod, van egy nevelt fiad, aztán kiderül, hogy anyuka neveli. És a te párod a "vasárnapi apuka".

Így minden sokkal rosszabb... :-((((

Mivel veletek sokkal kevesebbet van, csinálhattok ti bármit: ha anyuka rosszul csinálja a maga dolgát, akkor a gyerek személyisége véglegesen el lesz rontva, és ti is csak szenvedni fogtok vele, amikor nálatok lesz a gyerek.

Teljesen egyetértek azzal, aki azt írta, hogy "persze, hogy üvölt, hisz mindenhol kolonc".

Van egy másfél éves kistestvére. Ez csak nehezíti a helyzetét. A testvérféltékenység egyébként is csak sok türelemmel, a nagyobbik gyerek iránti megértéssel és szeretettel kezelhető. Ráadásul, ha jól értem, a második gyerek a mostani pasitól van, akit anyuka szeret, tehát a tőle született gyerekre valószínűleg eleve mindketten több szeretettel tekintenek, mint a nagyobbikra. Innentől ez egy ördögi kör: a nagyobbik gyerek azzal mutatja ki elkeseredését a figyelemhiány és szeretethiány miatt, hogy hisztizik. Anyuka és párja pedig annál kevesebb szeretetet és figyelmet ad neki. Ettől a gyerek még rosszabb formában lesz és még erősebb jelzéseket ad...

Úgy tűnik, ráadásul anyuka van annyira primitív, hogy segítséget se akarjon igénybe venni. Tudat alatt azért sem, mert így az is kiderülhet, hogy neki valamit másképp kéne csinálnia, és ezzel képtelen lenne szembesülni.

Nos, következőket tehetitek.

1. A legjobb volna rábírni valahogy az anyukát, hogy ti nevelhessétek a gyereket. És akkor ezt hivatalosan, bíróságon végig kell csinálni, hogy meg akarják változtatni a gyerekelhelyezést közös megegyezéssel. Akkor persze anyukának kell számotokra tartásdíjat fizetnie, tehát ő ebben abszolút ellenérdekelt. De ha sikerül, akkor ebben az esetben rengeteg türelemmel, szeretettel, egy jó pszichológus segítségével remélhetőleg többé-kevésbé rendbe tudjátok hozni, ami kár történt a kis lelkében az elmúlt 4 évben. Habár pszichológusok szerint az első 2-3 életév abszolút meghatározó az ember személyiségfejlődésében, tehát tökéletesen nem tudjátok helyre hozni az eddigi nevelési hibákat, erre föl kell készülnötök.

2. Ha anyuka (jelenleg) nem hajlandó átadni a nevelési jogot nektek, akkor sorompóba léptek, és csak az előírt időben fogadjátok a gyereket, máskor ajtót se nyittok anyukának, ha becsönget. Ez persze még rosszabb a gyereknek, de hosszú távon lehet, hogy ezzel tudjátok kikényszeríteni, hogy anyuka átadja nektek a nevelési jogot. Természetesen a közben eltelt időben tovább mérgeződik a gyerek lelke, még mélyebbről indultok, amikor próbáljátok majd rendbe hozni.

3. Ami csak számodra megoldás: kilépsz ebből a kapcsolatból és minden nyűgjét otthagyod nekik. Ez számodra kétségkívül a legegyszerűbb és legtisztább megoldás. Természetesen a gyereken ez semmit sem segít.

Végül szívlelj meg egy jó tanácsot. Ha pároddal együtt maradtok, addig semmiképp se legyen közös gyereketek, amíg valamennyire nem tudjátok "megszelídíteni" ezt a kisfiút. Onnantól ui. a te gyerekedre is irányulna a testvérféltékenység, ami akár oda is vezethetne, hogy szabályosan féltened kell a kicsidet tőle. Amikor a te véredet bántani akarja más gyerek, akkor már nemigen tudsz türelmes és megértő lenni, és ezt a fiút te sem akarod majd látni a házatoknál.