Miért nem érti meg, hogy én nem akarok orvos lenni? Mit csináljak, ha a cirkusz megy itthon?

Most érettségizem, 18 éves lány vagyok.

Maga a biológia mindig érdekelt, de nem tartom magam annyira okosnak, hogy elvégezzem az orvosit... Anya viszont folyton dicsekszik velem, hogy én milyen zseni vagyok, meg hogy két felsőfokú nyelvvizsgával hagytam ott a gimit, stb. Viszont nekem ebben rengeteg időm és energiám van...

Angolból pl. 8 éves korom óta különórára jártam, németből 13 évesen kezdtem el. Matekból egész gimi alatt heti 2-szer jártam különtanárhoz, most az érettségi előtti évben jártam még biológiából és kémiából is. Merthogy anya az orvosira szán engem...

Azonban a biológia érettségim valószínűleg nem lesz túl fényes és mióta ezt elmondtam, vagy ordít, vagy passzív-agresszív üzemmódban teszi a megjegyzéseit. Hogy őt ezentúl nem érdeklem, menjek, ahová akarok, gratulál, hogy elszúrtam a jövőmet, holnap mehetek is intézni a kisboltba az eladói állást, meg hasonlók.

Meg hogy én elképzelni sem tudom, hogy orvosként mennyire gondtalan életem lenne, miért csinálom magamnak a problémát. De ez nem igaz.

A barátom harmadéves az orvosin, a legjobb barátnőm elsős. Látom, hogy mennyit tanulnak minden héten, náluk nincs olyan, hogy csak vizsgaidőszakban kezdenek el egy vizsgára tanulni. Nekik ekörül forog az életük, és ez jó, mert szeretik, érdekli őket. De én nem tudnám ezt csinálni úgy, hogy nem szeretem, nem is akarok orvos lenni.

Apa és mamáék is mondták neki, hogy fejezze már be ezt, ha tényleg nagyon rossz lett, akkor végső esetben kihagyok egy évet és jövőre megpróbálom újra, vagy más irányban megyek tovább. De anya a saját álmait akarja rám erőltetni...

Ez volt a zeneiskolával is, ahová 8 évig járatott, mert "ő mindent megadott volna, ha gyerekként megtanulhat zongorázni". Én pedig utáltam, mióta befejeztem, egyszer nem ültem zongoránál.

A németet is így erőltette, aztán mikor a nyelvvizsgám után mondtam, hogy soha többet nem vagyok hajlandó németül megszólalni, fel volt háborodva.