Elegem van. Mit tegyek?

#1-es! 4-5ös tanuló, sztem a leckét is odafigyel. 😀 Honnan ez a sok düh benned?

Kérdező! Anyukák nem bízik meg benned, valami oka lenne rá? Mivel 15 vagy így beleszólása van az életedbe , de az lenne a normális h neked is legyen... ha buliban vagy sms- t lehetne írni h minden oké vmi kompromisszumot biztos lehet kötni vele.

Ezeket a bunkó kommenteket 😡

15 évesen ez olyan nagy bűn ha valaki ilyeneket csinál? Mikor kezdjen el élni? 40 évesen?

Aki fiatal érezze jól magát, ha 4-es 5-ös tanuló meg pláne, hisz nem megy a tanulás rovására.

Egyébként csak azért van mert félt gondolom... Bár nem tudom mitől csak gondolom bizalmatlan mindenkivel (mint az én szüleim is voltak).

Azt nem lehetne anyuddal megbeszélni hogy mondjuk ha elenged valahova írsz egy sms-t hogy minden oké, ne aggódjon?

Ha pedig nem a féltés miatt van kérdezd meg miért.

Én nem ítélkezem és nem vagyok lecsesző megmondóember. (Én kérek elnézést ahelyett a válaszoló helyett, aki ilyet írt: "nagyon gáz vagy")

Szóval, nézzük tényszerűen, tiszta tudattal.

De facto:

Adott egy hormonvezérelt kamaszlány, aki semmivel sem rosszabb, mint bárki, kamaszodik, de fiatal még, ugyanakkor már nem kisgyerek.

De jure:

14 éves kor az első olyan választóvonal, ami már pl szexuálisan is beleegyezési korhatárnak számít, azaz nem megrontás és nem pedofília még nagykorú partner esetén sem. Jogilag még fiatalkorú egy 15 éves, tehát nem teljesen a maga ura.

Aztán adott egy bizonytalan anyuka, egy feltehetően még szintén fiatal nő, gondolom még 40 sincs, nincs tapasztalata, hogy hogyan bánjon egy serdülő lánykával.

Aztán persze vannak az elvárások. Kétféle szülői elvárás létezik: az elvi, ami inkább csak a hatalom puffogtatása, a "tudd hol a helyed" típusú, melyek be nem teljesülése semmilyen következménnyel nem jár, maximum a szülő hatalom nem úgy lesz kiélve ahogy a szülő gondolja, és van az ún jogos, életszerű, valóságalapú elvárás, ami tényleg a gyerek érdeke is, amo be nem tartása súlyos következményekkel járna.

Példák: jogos és életszerű, hogy nézz körül az úton, hogy ne drogozz, ne bukj meg, ne ejtesd magadat teherbe fiatalkorúként, ne gyújtsd magadra a házat stb.

Elvi, inkább csak hatalmi dramatikus, amikor fogadj szót és fogd be a pofádat mert csak. Ne menj bulizni, ne találkozz a fiúddal, gyere haza 9re stb stb. Ezekben nem mondom, hogy semmi ráció nincs, de ha pl anyuka megbízna a lányában, hogy nem hagyja felcsinálni magát, mert gumi nélkül nem megy bele, vagy nem abból indulna ki, hogyha később jön haza akkor burgum és irgum, különösen a mobiltelefonok korában stb.

Ami a szexet illeti, emlékszem, hogy a 80as 90es években már kevesen voltak szüzek 18 évesen. Fiúk is lányok is simán 14-15 évesen megvolt, és ezek ma már szülők.

Mit tehetsz? Folytass párbeszédet anyukáddal. Kérd meg, hogy ne hozzon kellemetlen helyzetbe azzal, hogy olyanokat kér, amit pl az osztálytársak szülei nem. Legyél őszinte de győzd meg anyut, hogy tudsz vigyázni, nem lesz korán nagymama belőle. De nem éred be a barbibabával stb stb.

Azzán meg ha nagyon durva, akkor érdemes mérlegelni, ha később tudsz hazaérni ming megbeszéltétek, felhívod, közlöd hogy késel. Ennyi. Ne hagy magadat lelkileg nyomorgatni, legyen tiszta tudatod, stabil értékrended és amivel effektíve tényleg semmi rosszat nem teszel, azt tedd meg. Tudat alatt amúgy egy szülő fel is néz a határozott gyerekére.

Nagy a szád, kevés az eszed.

Vedd tudomásul, hogy 15 vagy, nem 25 (vagy akár 17)

És nem, anyád egyáltalán nem fog rövid pórázon téged, sőt!

14 éves kor az első olyan választóvonal, ami már pl szexuálisan is beleegyezési korhatárnak számít, - NEM 12 év a beleegyezési korhatár ;)

Kérdező, 15 vagy, az hogy tanulsz, ALAP, a piára ne komment, a szex meg míg védekeztetek, magánügy.

Anyukád csak egyszerűen félt téged, ezért ne haragudj rá!

Érthető, hogy nem akarja a 15 éves lányát piás, dugós, bulizós társaságba engedni.

Az ilyenekre még bőven lesz időd később, és szerintem is túl fiatal vagy még ezekhez....

Szép, hogy jó tanuló vagy és gondolom, hogy anyud is azt szeretné, ha nem keverednél el, nem szülnél fiatalon gyereket (nincs 100%-os védelem és még az óvszer mellett sem!!) hanem sokra vinnéd az életben és a szabadidődet pedig hasznosabban töltenéd vagy hétvégén inkább pihennél v. a családdal lennél!

Senki sem szid téged, csak még korai ott aludnod a barátodnál és nem kellene ez miatt sem veszekedned anyukáddal, hanem kössetek kompromisszumot!

Egy kicsit lazíts a haragodon és próbáld megérteni azt, hogy egy szülő soha nem akar rosszat a gyermekének és anyukád nagyon szeret téged.

Tudod, amikor majd felnősz és neked is lesz gyermeked, akkor te is félteni fogod, szóval kicsit értsd meg anyudat és ne veszekedj vele, hanem legközelebb vegyél erőt magadon, öleld át és mond meg neki, hogy nagyon szereted és köszönöd, hogy aggódik érted. Meglátod, ha szépen beszélsz vele, akkor ő is le fog higgadni és ha még segítesz is neki a házimunkában, meglátja, hogy lehet rád számítani és nem csak a pasizás-bulizás körül forognak a gondolataid, hanem anyuddal is foglalkozol néha, akkor egy idő után engedékenyebbé fog válni, mert meg fog benned bízni!

A rosszat csak jóval lehet megtörni.

Próbálj meg vele beszélni. Úgy értem hogy komolyan úgymond felnottesen pl, anya szeretnék beszélni veled valamiről.

De ne tamadd le próbálj meg diplomatikusan beszélni pl tudom hogy azért nem engedsz el sokfele mert szeretsz, feltesz de..."

Ülj le vele és próbáld megbeszélni ezeket. Más tanácsot szerintem nem nagyon lehet adni.

Hát én nem egészen értek egyet mindennel. Én 15 évesen még egyáltalán nem álltam volna rá készen, 20 éves is elmúltam már mikor megtörtént az első. Viszont ez én vagyok és pont az a lényeg, hogy mindenki más, mindenki máshogyan "működik". Hiába mondom azt, hogy számomra korai lett volna, mert semmi jelentősége nincsen, más már simán érezheti úgy, hogy ő erre vágyik. Szerintem egyébként ez nem tragédia, mert az a lényeg, hogy ez egy jó élmény, emlék legyen számodra. Olyannal történt, akit szeretsz és ismersz, már két éve együtt vagytok, nem bántad meg, biztonságos körülmények között történt, szeretted volna... Hol van itt a probléma? Sehol. Az szerintem mindenképpen jó, ha anyukád ezt elfogadta és nem akadt ki miatta, ugyanakkor azt már nem értem, hogy miért nem engedi, hogy találkozzatok... Ha attól fél, hogy esetleg terhes leszel vagy ilyesmi, akkor arra a tiltás a megoldás? Nem, hanem az a megoldás, hogy leül veled beszélgetni, megbizonyosodik róla, hogy felelősségteljes vagy, adott esetben segít és biztosít róla, hogy ha bármi kérdésed, kérésed van, akkor nyugodtan fordulj hozzá.

Én mondjuk azt sem értem, hogy egy 15 éves lányt miért nem lehet elegedni a barátaival, akár egy házibuliba is. Mégis mi történne vele? Az a baj, hogy iszik egy kis alkoholt? Hát most istenem.... Valahol ez is a kamasz kor része, hogy próbáljuk feszegetni a határokat és mindent ki akarunk próbálni, mindent meg akarunk tapasztalni. Illetve egy gyereknek igenis szüksége van barátokra, szociális életre, szórakozásra. Nagyon fontos a tanulás is, de nem csak abból áll az élet... Én is sokat találkoztam a barátaimmal, gyakran csak iskola után átmentünk egymáshoz és estig beszélgettünk, gyakran ott is aludtunk egymásnál, házibulik is voltak, alkoholt is ittunk, volt aki cigizett is és elárulom, hogy semmi bajom nem lett, sem nekem, sem a barátaimnak. Legalábbis, ha nem számít bajnak, ha boldogan éltük meg a kamasz éveinket és nem akartunk menekülni otthonról... Ennek ellenére mind jó tanulók voltunk, mind jó gimnáziumokba jártunk, mind szép eredményekkel érettségiztünk és diplomát is szereztünk. Bár persze, gondolom, hogy ez nem számít és mi mind szar emberek vagyunk azért, mert 15 évesen alkoholt ittunk és házibulikba jártunk....Ugyanmár.

Nekem még nincsen gyerekem, szóval efféle tapasztalatról nem tudok beszámolni. Viszont a környezetemben is láttam, hogy pl. én és azok a barátaim, akiknek azért fokozatosan egyre nagyobb teret adtak a szülei és szinte partnerként kezeltek, sokkal jobban megéltük ezt az egész felnőttéválás dolgot. Egyrészt azért, mert szerintem sokkal több lehetőségünk volt tapasztalatot szerezni és önállósodni, illetve sokkal jobb, bizalmasabb és őszintébb kapcsolatunk volt a szüleinkkel és nem is akartuk olyan észnélküli módon habzsolni az életet. Míg azok a barátaim, akiket rövid pórázon fogtak, nem engedte el sehová, mindent tiltottak, mert "majd ha 18 éves leszel", "amíg az én kenyeremet eszed" stb., mind menekültek otthonról és az első dolguk az volt, hogy mindent bepótoljanak, illetve az sem volt ritka, hogy a szülők háta mögött buliztak, ittak stb. és hazudoztak...én nem gondolnám, hogy ez jobb.