Mit tegyek hogy apám megdícsérjen?
Soha nem vártam tőle sokat...bármilyen feladatot ad megcsinálom abban reménykedve, hogy majd legalább egy annyit mond: " kösz". Házban lakunk és a ház körül megöntöztem a füvet, hogy ne száradjon ki(nem félreérteni)s mikor mondtam nem mondott semmit. Elkapta a locsolócsövet s ő újra megcsinálta. Mikor ittas akkor talán annyit mond, hogy "na végre valamit jól megcsináltál".
Soha nem kérek sokat csak dícséretet...soha nem mondta, hogy "szeretlek" , soha nem ölelt meg... nem tudom már mit tehetnék.
Semmit, komolyan. 19 évig próbáltam én is kicsikarni ezt, hiába :( Osztályelső voltam, versenyekre jártam, 5 emberre én vittem az egész háztartást (mindent, főzés, mosás, takarítás, kis tesóval leckekészítés, hátha anyám egyszer is azt mondja, hogy köszönöm), semmi. Még ünnepekkor (szülinap, névnap stb) se pusziltak meg...
Csak tönkremész az állandó megfelelési kényszerben, nem éri meg.
Az én apám is ilyen volt, soha egy dicsérő szó el nem hagyta volna a száját. Ahogy öregedett, egyre inkább mindenki hülye lett. A fiatalok mind bűnözők és qrvák, az idősebbek hülyék, mindenki hülye.
Az ilyen emberek úgy érzik, gyengeséget mutatnak, ha valakit megdicsérnek. Pláne családon belül, mert ott állandóan rettegnek a "tekintélyük" miatt. Ahogy érzik a kort, és látják a gyermeküket felnőni, nemhogy örülnének neki, de még jobban elkezdik alázni, kutyázni, nehogy már azt higgye az a "taknyos", hogy felkapaszkodhat.
Pár hónappal a halála előtt az enyém még ilyeneket vágott a fejemhez, mikor szerinte beleszóltam a dolgába (épp leesni készült a létráról) hogy "nehogy már egy negyvenéves hülyegyerek mondja meg". Na, most egy ilyen embernek mit lehet mondani? Akkor essen le, majd hívunk mentőt...
Vigasztaló szándékkal írom, hogy nem vagy egyedül a problémáddal...
Az enyémnek is hasonló önértékelési gondjai vannak. Azon gondolkodom, hogyan adjam vissza az egészséges önbizalmát - de úgy, hogy közben ne bízza el magát.
Nem éppen egyszerű ÉLETFELADAT a miénk. De gondolom vagyunk egynéhányan így ezen a Föld nevű bolygón.
Minden jót kíván: egy középkorú sorstárs
Az én apám is ilyen, amióta nagyobb vagyok nem nagyon dicsert meg. CSAK év végén a suliban egy kézfogás a 4,8as átlagra: "Ügyes, így tovább"
De amugy semmi, elvárja a segitseget ezert nem koszoni meg.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!