Ti mikor dobtátok ki a gyereketek bölcsis- és ovis "ajándékait"?

18. Születésnapomra anyukám vett egy kapcsos - gyűrűs lefűzőt, amibe átlátszó ‘zacsikat vett’ belerakta az összes kiskori munkám, és rengeteg közös családi, egyéni képet. Az elejére egy papír keretbe rakott egy képet, ráragasztotta, hozzá tűzte a születési karszalagom, és a kórházi cimkét. (Édesanyám ebben a szobában fekszik: , valamint a születési súlyom, magasságom van rajta)

21N

Nekem nincs még gyermekem, de tuti nagyon sokáig őrizném ezeket, elférnek egy dobozban... Nem ragaszkodom túlzottan tárgyakhoz, de azért az ilyesmiknek megvan az érzelmi értéke.

A napokban dobtunk ki egy tizenéves, már széteső és eleve nem szép boszorkányt, ami egy mulatságon készítettem a párom akkor vörös haját is felhasználva. Ha ezt is őrizgetem, akkor a kisgyermekem műveit pláne.

Nyilván ha termés és kezd szétesni, akkor ennyi volt, de egy rajz vékony, egy rahedli elfér a házban. Az igazán saját rajztömbjeimet is őrzöm s garantálhatom, hogy nincs benne igazi műalkotás... De személyes dolog, elfér, akár rá is lehet nézni egyszer, miért ne őrizzem? Egy gyermek ajándékánál többlet, ha van hozzá történet (ez ilyenre van memóriám :)), boldogan hozza haza, direkt nekem - az ilyeneket nem dobnám ki, a sima kis napi sok firka már rosszabb esélyekkel bír egy idő után.

A rajzok egy részét megőriztem egy mappában, ezen kívül egy aranyos agyagházikót a lányomtól, és egy jópofa, saját készítésű cipőkanalat (!) a fiamtól. Minden ajándéknak mindig örültem, de pár hét után 1-2 kivétellel ezek csak porfogók. Nem szeretem a lomolást, nem gyűjtögetjük ezeket a fajta "emlékeket".

Gondolom azért kérdezed, mert nem nagyon tudod/akarod már hova rakni őket, de lelkiismeretfurdalásod van kidobni. Ne legyen. Tarts meg 1-2-t, de nem kell őrizgetni minden marhaságot.