Mikor nyaraljunk?

A feleséged kicsit el van kényeztetve. Tojik a pénzre, tojik a gyerekre, tojik rád, meg az észérvekre, csak az számít, hogy neki meglegyen az álom nyaralás Hawaii szigetén meg Dominikán...

Egy 3 évesnek a világ legdrágább luxus tengerpartja is ugyanolyan, mint a Balaton, és valóban nem fog emlékezni rá.

Úgy tűnik, a feleségednek sokkal fontosabb a luxus, mint a saját gyereke. Ez azért szégyen. Az ilyen minek szül, már bocsánat? Ha ennyire vágyik arra az életre, ami a kicsi előtt volt...

Rossz nőt választottál, de ha ügyesen neveled a lányodat, belőle talán nem lesz ilyen hisztis luxusfüggő pi>>a.

Állj a sarkadra és mondd meg az asszonykádnak, hogy márpedig nem viszitek a gyereket a világ végére nyaralni, és kész. Ha annyira akar, menjen egyedül, te meg felfogadsz egy csinos fiatal dadust a kicsi mellé. ;)

Ne legyél papucs, nem kell mindennek úgy lenni, ahogy Madam Hisztérika akarja.

"Hogy te milyen nemes lélek vagy, színtisztán a családod védelme érdekében nem veszed a feleséged szarba se."

Hogy a feleség nem veszi szarba se a kislányát meg a férjét, csak mert neki KELL a milliós luxus nyaralás, az mellékes, ugye?

Asszonka gondolom nem is dolgozik, el van tartva, ahogy az ilyeneknél szokás. Összetehetné a két kezét, hogy van egy férje, aki mindent megad neki, és ennyire szereti a gyereküket. De nem, őfelsége inkább kiakad, amiért idén kivételesen "csak" Olaszországba mehet nyaralni.

"Akik csak így lepasszolnák a gyereket, kérlek nyugtassatok meg hogy nektek nincs, és nem is lesz, önző embernek nem való gyerek."

Tényleg, aki szeretne évente egyetlen hetet kettesben tölteni a párjával, az maga az ördög. Fúj!

Engem se vittek 7éves korom előtt külföldre a szüleim. Amíg ők pihentek, addig én mamámékkal voltam. De az első pár alkalomra így sem nagyon emlékszem, csak foszlányosan. Én is így csináltam és a gyerekeim köszönik jól vannak. Nekem az nem pihenés, hogy ugyanúgy 0-24ben szolgálatban kell lenni a gyerek mellett, csak szebb a kilátás a szobából...

Nem csoda, hogy ennyi válás meg neveletlen, pofátlan, mitugrász kölyök van. Megszületik a gyerek és onnan gyakorlatilag ő az úr a házban, mindenkinek alá kell rendelni magát nehogy a kicsi lelke sérüljön.

4 és fél éves volt a fiam amikor először vittük a tengeren túlra.

Nagyon megbántam.

A repülés és átszállás még valahogy elment, de az idő eltorlódás az maga a pokol volt.

Az első két nap szenvedés volt... Ő nappal aludt, éjjel fent volt... Két napig szinte semerre nem tudtunk kimozdulni a szállodából...

Utána már egészen jó volt, de az első két napot nem kívánom senkinek.

Utána nem vittük másik kontinensre kb 6 éves koráig.

Megtanultuk a leckét az első alkalomból.

És?

Ha úgysem emlékszik, tökmindegy, de legalább a feleséged és te jól érzitek magatokat.

A mi gyerekünk sem fog semmire emlékezni 4-5 éves koráig, mégis megyünk ezer helyre, nem ülünk otthon csak azért, mert "úgysem tudja felidézni". Hátaztán, mi viszont igen, és szerintem nagyn nem kell mindent a gyerek alá rendelni, ugyanis ő jött a MI életünkbe, nem mi az övébe.