Főleg kamasz fiúk szüleinek szól a kérdésem. A ti fiatok mennyit hisztizik/durcáskodik?

Az apja nem azt közölt vele, hogy most azonnal átöltözöl, különben szíjat hasítok a hátadból, hanem azt a tényt, hogy úgy néz ki, mint egy papagáj.

Az összes öntudatos tini képtelen elfogadni, hogy bizony másoknak véleményük lesz róluk. Nem feltétlenül pozitív.

Én is kamaszt nevelek, nem egyszerű meghúzni azt a határt, amit rá lehet/kell hagyni, mert nem fontos. Nyilván mindent nem lehet ráhagyni, aki családban él, nem csinálhat mindíg azt, amit akar.

Sem ingyen cseléd, sem 2 lábon járó pénztárca nem vagyok.

Igaz nem vagyok szülő, de szerintem el lett kényeztetve.

Szerintem kicsi korától kb minden rá volt hagyva. Nem volt házimunka, segítség a ház körül szóval kb semmi, csak hazajött játszott vagy pihent és kész. Még azon se lepődnék meg ha rossz tanuló is lenne mellé.

Nálunk semmi durcizás nem volt sose vagyis nem emlékszem hogy lett volna.

Persze azon folyamatosan ment a vita hogy rendetlen a szobám, de ennyi.

Nem mertem volna sose így visszabeszélni egyik szülőmnek se. Főleg hogy tudom/tudtam hogy azért a 8-10 óra munka mellett azért még egy háztartást megcsinálni nem kis meló.

"Az összes öntudatos tini képtelen elfogadni, hogy bizony másoknak véleményük lesz róluk. Nem feltétlenül pozitív."

Teljesen más, ha hatalmi pozícióból közölsz gúnyos véleményt valakivel, mint ha egy egyenrangú haverja mondaná.

Neki ez olyan, mintha téged a főnököd röhögne ki az öltözködésedért. Azzal a különbséggel, hogy te megteheted, hogy a főnököd előtt normálisan öltözöl, máshol meg úgy, ahogy tetszik neked, de a fiad nem teheti meg, mert mindig a szemed előtt van.