Van olyan gyermek (kamasz), aki úgy látja, hogy a szülei okkal emelik fel a hangjukat?
Olvasom a végtelen számú panaszkodó kérdéseket kamaszoktól, akiknek az édesanyja "idegbeteg", teljesen ok nélkül kiabál "mindenért", jellemzően már egy köhintésért is, és olvasom az együttérző válaszokat: "anyukád idegbeteg", "kezelésre szorul", "költözz el, amint tudsz", stb.
És eszembe jut a nővérem. Egy fia és egy lánya van, mindkettő kifejezetten tehetséges, ám erős akaratú személyiség. A nővérem születésük óta demokratikus szellemben, de következetesen neveli őket, vannak szabályok, ha nem tartják be, vannak következmények, stb. Amikor meg kell tenniük valamit, vagy ha éppen nem szabad megtenniük, akkor türelmesen elmagyarázza, hogy mit és miért. Ez a két okos gyermek pedig a füle botját sem mozdítja az esetek többségében a szép szóra. A nővérem elmondja egyszer, másodszorra elmondja a kilátásokat, de ha nem változik semmi, bizony felemeli a hangját rendesen. És lássatok csodát, a gyerekek erre már hajlandóak elpakolni a játékokat, vagy ha addig civakodtak, utána képesek legalább egymás mellett békésen eljátszani.
Kíváncsi vagyok, kamaszkorukban leidegbetegezik-e majd az anyjukat, vagy elismerik, hogy azért kiabált velük, mert a szép szóra nem reagáltak....
válasza:Itt általában nem a kiabálás, hanem a kötődés milyensége a lényeg. Egy jó családi kapcsolatban, ahol a szülő-gyermek kötődés megfelelő, kamaszként, felnőttként tud a fiatal a szülőkre megbízható háttérként, esetleg barátként is tekinteni - na, az ilyen esetekben olvasod azt, hogy "nekem sem lett bajom az atyai pofontól" és hasonlók.
Ha viszont a szigor mellől hiányzik a támogató háttér, akkor a kamasz lázadni fog, a szülőt pedig idegbetegként jellemzi. Ennyi a titok.
Kedves 1. válaszoló, nagyon tetszik, ahogy megfogalmaztad.
A kérdésre teljes mértékben nem tudok válaszolni, mert már pár éve elmúltam kamasz :) Viszont én sosem tartottam idegbetegnek anyukámat, de talán azért, mert 1-2 apró szóváltást leszámítva nem is volt semmi feszültség, igaz indok sem lett volna rá. De az alatt az 1-2 alkalom alatt szerintem olyan voltam, mint minden gyerek - puffogtam kicsit, aztán beláttam, hogy igaza van.
válasza:Figyelj, mi is volt, hogy a szoba két sarkából kiabáltunk egymással apával, mert... ő is makacs, én is, vagy épp olyan megjegyzést tett, amitől fél perc alatt a plafonon voltam - vagy fordítva.
DE emellett támogatott, ha bármi problémám volt mehettem hozzá, próbált megoldást találni. Csomót nevettünk, végighülyültük a nyaralást, megtanított főzni, biztatott, hogy énekeljek, mert jó hangom van, stb.
Mostohaanyám is kiabál a gyerekeivel, ám ami nagyobb baj, hogy kioktató velük, rideg, a problémáikat elbagatellizálja vagy épp kigúnyolja őket érte. Nem vitapartner (megsértődik mindenen), szóval apa és ő ég és föld.
Ez a nem mindegy, teljesen más, ha egy olyan szülő kiabál veled néha, akiben egyébként 100% megbízhatsz, vagy ha egy olyan, akit saját magán kívül senki nem érdekel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!