Főleg kamasz fiúk szüleinek szól a kérdésem. A ti fiatok mennyit hisztizik/durcáskodik?

Azért ez a kérdés nem olyan egyszerű.

Ha nem neveltètek meg kisgyerekkorában akkor mostmár nagyon nehéz lesz.

Az öltözködéről: Igen is van beleszólásuk a szuleinek abba hogy mit vesz fel nem azért mert ugy nez ki mint egy papagaj... hanem azért mert a társadalom kikozositi az olyan embereket akik kuloncok es nem tudnak beilleszkedni.

Ha kesobb ezért nem talal allast mert ugy oltozkodik mint egy baromfi es a szulei nyakan marad eletuk vegeig?

Eleg nagy hiba lenne ha nem szolnatok bele abba hogy bogy oltozkodik.

Amig veletek el veletek mutatkozik es be nem tolti a 18 at addig ti mondjatok meg neki hogy mit es hogyan csinaljon.

Az oltozkodesere nem.tettem megjegyzest az ugyis alakul. Majd a haverjai nevelik.

De ha tiszteletlenul viselkedik velunk vagy mas idosebb emberrel

Persze hogy elkuldte,

Szoval ha tiszteletlen az idosebbekkel arra ugrok.

Azonkivul a dolgat vegezze el,egyen,es tanulmanyi eredmenye legyen megfelelo.

Amit megbeszeltunk, minimum3 as.

Onnantol kezdve hisztizhet,vagy azt csinal amit akar.

Ez pont az a kor amikor ö az esz a csaladban. Majd elmulik.

A 27 es vagyok.

Itt nem a hiszti zavarna, hanem hogy felhozza a regi serelmeit.

Arra kell valami megoldast talalni.

Durva olvasni, mennyire szélsőségesek a megnyilvánulások, pedig valahol a kettő között lenne az igazság. Nem láttam a jelenetet, nem tudom, ki részéről mi volt jogos. Abban egyetértek néhány előzővel, hogy eldönteni nem kell mindent helyette, önálló gondolkodással rendelkező emberi lény, akinek van saját akarata, és ezzel semmi baj nincs.

Viszont! Szabad véleménnyilvánítás van, emberek :D A szülő is ember, és vannak emberi jogai, amibe beletartozik az, hogy elmondja a véleményét. Mint ahogy sok más ember is el fogja, majd ha kikerül a nagybetűsbe, és úton-útfélen a frusztrációs toleranciáját fogják tesztelgetni, legyen az iskola vagy munkahely. Ennyi KELL. Ennyire meg kell tanulni egy gyereknek alkalmazkodni ahhoz, hogy nem azért van a világ, hogy az ő akaratának zökkenőmentes útja legyen a beteljesülésig. És nem valami hatékony, ha minden kis zökkenőre vernyákol.

Természetes, hogy csak most tanul reagálni ezekre a dolgokra. Az is természetes, hogy most ezt csinálja. De ha felnő, a környezete sem agyonbabusgatni nem fogja ezért, sem állandóan büntetni-fegyelmezni-nevelni. Legfeljebb legyint egyet és hagyja a fenébe. Talán most tökéletesen elég lenne ennyi a részetekről is.

(Előttem kommentelő kamasznak üzenném, a "milyen szülő az, aki nem fogadja el a gyermekét" kérdésre reagálva: gondold ezt egy kicsit tovább. Az elfogadás szép dolog, de mi jogon várod el, ha nem kölcsönös? :) Elég felnőtt vagy te már ehhez, megérted.)